A Szentszék nemzetközi összefogást sürget a foglalkoztatottság világszintű fellendítésére
A Szentszék aggódik a világgazdaság lassulása miatt: a kőolaj és az élelmiszerárak
emelkedése, a növekvő munkanélküliség, a magas lakásárak valamint a pénzpiacok instabilitása
miatt. Ennek adott hangot kedden Silvano Tomasi érsek, a genfi székhelyű ENSZ-hivatalok
állandó szentszéki megfigyelője a nemzetközi munkaügyi konferencia 97. ülésszakán.
Ez a helyzet a világ valamennyi dolgozóját sújtja, de főként a szegény országokra
van kihatással. A fejlett államokban a lakosság elöregedése okoz gondot, ami veszélybe
sodorja a fiatal nemzedékek nyugdíját. Tomasi érsek emlékeztetett rá, hogy a világon
több mint 486 millió szegény dolgozó nem keres többet napi egy dollárnál. További
egy milliárd háromszázmillió ember kell, hogy beérje napi két dollárnyi keresettel.
A
szentszéki megfigyelő hangsúlyozta, hogy különös gondot kell fordítani a fiatalokra,
a nőkre, a kistermelőkre és a fogyatékkal élőkre, akiket nem szabad hátrányosan megkülönböztetni.
Tiszteletben kell tartani a bevándorlók jogait is, akik munkájukkal pozitívan hozzájárulnak
a befogadó ország gazdaságához és származási országuk fejlődéséhez is. Tisztelet illeti
a családi egységet is, ami a családegyesítésekben kell, hogy megnyilvánuljon.
Tomasi
érsek a munka rugalmasságáról is beszélt, amely a globalizáció mai fázisának egyik
jellemzője, s ami gyakran súlyos problémák és gondok forrása. A gazdaság egyes szektoraiban
a rugalmasság előnyökkel jár mind a dolgozók mind a munkaadók részére. Más esetekben
azonban a bizonytalanság és a kizsákmányolás elfogadhatatlan formájához vezethet.
A vatikáni főpásztor azt kérte az ENSZ munkaügyi ülésén, hogy az emberi személy méltóságát
tekintsék mindig elsődlegesnek bármilyen más érdekkel szemben.
A globalizációról
és a nemzetközi gazdasági egyensúly megbomlásáról szólva emlékeztetett XVI. Benedek
pápa 2008-as békevilágnapi üzenetére: sok olyan helyzet létezik, amelyben a gyengébbnek
nem az igazságosság kívánalmai előtt kell fejet hajtania, hanem a nála több eszközzel
bírók puszta ereje előtt. Az erőt mindig a törvény kell, hogy szabályozza és ennek
a szuverén államok közötti kapcsolatokból kell származnia.