"A tekintély szolgálata és az engedelmesség" - a Szerzetesi Kongregáció új dokumentuma
Szerdán, május 28-án tette közzé új útmutatását a vatikáni kongregáció és mutatta
be a legfőbb szerzetesi elöljáróknak Rómában. A mintegy ötven oldalas dokumentum hangsúlyozza,
hogy az engedelmesség gyökere Isten és akaratának keresésében rejlik, amely minden
hívő sajátja. A keresztény és szerzetesi engedelmesség nem pusztán a törvények végrehajtásában
vagy az egyházi intézkedések követésében merül ki. Lényege Isten keresése, az út,
amely Isten szavának hallgatásán keresztül vezet, tudatosítva magunkban az Úr szeretettervét,
Krisztus alapvető tapasztalatát, aki szeretetből engedelmes volt egészen a kereszthalálig.
A
szerzetesi életben való tekintélyt úgy kell értelmezni, mint a közösség szolgálatát,
ahol Isten akaratát egyszerre kell keresni és megvalósítani. A vatikáni kongregáció
új dokumentuma kitér az ún. "nehéz engedelmesség" kényes témájára is. Ezekben az esetekben
az elöljáró olyasmit kér a szerzetestől, amit különösen nehéz számára teljesítenie.
Esetleg úgy gondolja - ahogy Assisi Szent Ferenc mondta -, hogy valami más jobb és
hasznosabb lenne lelke számára, mint amit elöljárója kért tőle. Az ilyen helyzetekben
Krisztusra, az engedelmesség mintaképére kell tekinteni, aki az engedelmességet az
elszenvedett dolgokból tanulta meg.
A vatikáni útmutatás egy lehetséges lelkiismereti
ellenállást is megnevez VI. Pál pápa még ma is időszerű dokumentuma alapján. A lelkiismeretre
való hivatkozás segít, hogy az engedelmességet ne egyszerűen passzív, felelősség nélküli
parancsvégrehajtásként fogjuk föl, hanem mint tudatos kötelezettségvállalást, amit
Isten akaratának konkrét megnyilvánulásaként teljesítünk.
A tekintély funkcióját
Isten akaratának emberi közvetítéseként közelíti meg a Szerzetesi Kongregáció dokumentuma.
Ez nem azt jelenti, hogy az elöljáró akarata tökéletesen és automatikusan egybeesik
Isten akaratával. Sokkal inkább eszköz arra, hogy megismerjük Isten akaratát, és mint
minden emberi valóságnak, az elöljáró akaratának is korlátai vannak és tévedések jellemzik.
Ennek ellenére akárhányszor a szerzetes vagy szerzetesnő egy legitim paranccsal találja
szemben magát, az Úr azt kéri, hogy engedelmeskedjék a tekintélynek, amely abban a
pillanatban őt képviseli.
A vatikáni útmutatás megjegyzi, hogy a tekintély
szolgálata is nehéz lehet olykor, ezért az elöljárókat arra biztatja, hogy keressék
a párbeszédet, a közös felelősséget, hallgassák meg szerzeteseiket és építsék a szeretetközösséget
a különbözőségek dacára. Minden rájuk bízott személyt irgalommal kezeljenek, testvéri
engedelmességre ösztönözve őket.
Végül a dokumentum megállapítja: a szerzetesi
közösség az a hely, ahol az elöljáró vezetésével arra kell törekedni, hogy közösen
készítsék elő a döntéseket. Még ha a végső döntés a tekintélyé is, az elöljáró nem
hagyhatja figyelmen kívül, hogy a közösség Isten akarata megismerésének és befogadásának
kiváltságos helye.