„Mély spirituális élet, megfontoltság, másokhoz való odafordulás” – interjú Varga
Lajos püspökkel a pápával való találkozás után
Varga Lajos váci segédpüspököt
XVI. Benedek pápa május 12-én, hétfőn délelőtt fogadta magánkihallgatáson. A főpásztorral
való beszélgetést ezt követően rögzítettük stúdiónkban. Varga Lajos püspök atyát elsőnek
a pápával való találkozásról készítettük.
A Szentatyával való találkozás
nagy élményt jelentett számomra. A Szentatyának a személye nagyon megkapó számomra,
egy olyan egyéniséget látok benne, aki nagyon mélyen gondolkodik, nagyon elmélyedő
a keresztény életben, komoly spirituális lelkiélettel rendelkezik, és ez valahogy
az egész személyiségén átsugárzik. Nem annyira emocionális beállítottságúnak tűnik.
Bár van benne egy nagy együtt érző készség. Az ő személyiségében valahogy együtt van
a megfontoltság, a lelki mélység és a másokhoz való odafordulás. Ez számomra nagyon
megkapó. – Aztán az is megkapó, hogy ismeri Magyarország történetét, a Magyar Egyháznak
történetét és személyesen is tájékozódik egy-egy püspöknek életében. Ez kiderült a
mostani látogatáskor is. Püspök atya! Melyik volt a legfontosabb
tapasztalat az ad limina látogatás során?
Elsősorban az volt nagyon
fontos, hogy amikor az ember otthon van, nem tud annyira reflektálni azokra a dolgokra,
amelyek az egyes dikasztériumoktól jönnek, mint direktívák. Itt azonban amikor az
ember Rómában van, és személyesen hallgatja a dikasztériumok vezetőit, egy-egy bíborost,
akkor az ember jobban át tudja gondolni a dolgokat, személyesebben érinti, és az ember
jobban el tud mélyedni benne. Fontos volt számunkra az a tény, hogy mennyire fontosnak
tartják itt Rómában is a pasztorációt, a pasztoráción belül az informatikát. Milyen
komolyan törődnek a keresztény kultúrával, és nem csak a direkt pasztorációt tekintik
egy evangelizációs eszköznek, hanem a katolikus nevelést is. Azután, amikor az Egyház
megjelenik a kultúrában, a kultúrának akármilyen területén is. Mindez valóban nagyon
fontos.
Varga Lajos váci segédpüspök a szakrális művészetekkel
kapcsolatos egyházi intézmények felelőse a Magyar Katolikus Püspöki
Konferenciában. Részt vett-e olyan megbeszélésen, amelynek eredményeit ezen a téren
szeretné otthon megvalósítani?
Itt a Vatikánban természetesen a Kultúra
Pápai Tanácsánál is jártunk. Annak több része is van. Az egyik része általában a keresztény
kultúráért felelős. Azután van egy olyan része, amely kifejezetten a történelmi értékekről
és a művészeti értékekről gondolkodik, az egyházi kulturális javakról. Ebben a Tanácsban
magam is jelen voltam és tartottam egy beszámolót a Magyar Katolikus Egyháznak gyűjteményeiről,
említettem a múzeumokat, a könyvtárakat és a levéltárakat is. Van-e
valamilyen élő kapcsolat a Vatikáni Múzeumok és az Esztergomi Keresztény
Múzeum között?
Az Esztergomi Keresztény Múzeum Magyarországon talán az
egyetlen múzeum, amely megfelel annak a kritériumnak, hogy „múzeumnak” nevezzük. Ennek
ugyanis sokféle feltétele van. Nem csak gyűjteménnyel kell rendelkeznie, és nem csak
az szükséges, hogy a gyűjtemény egy-egy darabjain műleírással rendelkezzenek, hanem
a múzeumban kell lennie restauráló műhelynek is, kell lenni könyvtárnak is, hiszen
az ott őrzött tárgyaknak a leírása, az mindenkor valamilyen irodalomnak az alapján
történik, és valamilyen szabálynak alapján. A Kultúra Pápai Tanácsának van egyébként
ajánlása az egyházi gyűjteményekkel kapcsolatban, amelyet mindenütt igyekeznek betartani.
Az Esztergomi Egyházmegye Magyarországon ebben a tekintetben élen jár, nem csak azért,
mert a legnagyobb egyházi múzeummal rendelkezik, hanem a plébániákon lévő műtárgyak
felmérése is ott előrehaladott, és csaknem teljesnek mondható. A vatikáni dokumentumokat
igyekszünk lefordítani magyar nyelvre is, és elérhető lényegében azok számára is,
akik nem feltétlenül értenek latinul vagy olaszul.
A reneszánsz év
alkalmából lesz-e valami közös kezdeményezés a Magyar Egyházi Intézmények és a Vatikán
között?
A reneszánsz év alkalmával inkább helyi kezdeményezések lesznek.
Esztergomban is lesz egy kiállítás. Aztán különböző egyházmegyékben, többek között
Vácott is nyílt egy kiállítás az Egyházmegyei Múzeumban, amely az egyházmegyének reneszánsz
értékeit óhajtja bemutatni. Bár ebben a tekintetben mi egy kicsit előrehaladottak
voltunk, mert 2006-ban volt 500 éves évfordulója annak, hogy Báthori Miklós váci püspök
meghalt, illetve az utolsó dokumentumok ebből az évből származnak tőle. Ezért azt
gondolom, hogy ebben az évben halt meg. Mi akkor rendeztünk egy nagy kiállítást, egy
tanulmánykötetet is kiadtunk ennek a humanista főpapnak emlékére, amely eléggé sikeresnek
mondható.
Vannak-e az egyházmegyében olyan események, amelyek a Biblia-év,
illetve a Szent Pál jubileumi évhez kapcsolódnak?
A mi egyházmegyénkben
a Biblia évével kapcsolatban volt egy konferencia, mégpedig Apor Vilmos Katolikus
Főiskolán Vácott. Egyébként az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ, élén az én
személyemmel, éppen májusban szervezünk az egyházi múzeumok dolgozóinak részére egy
összejövetelt, ahol a Biblia és a reneszánsz is szerepel. Jómagam fogok tartani egy
előadást, amely az Énekek Énekéről szól. Az Énekek Éneke főként a 12-ik században
váltott ki nagy érdeklődést az európai kultúrában. A Boldogságos Szűzanyát is ábrázolták,
mint Krisztus Urunknak Jegyesét, vagy mint a keresztény lélek Krisztus jegyese, vagy
mint az Egyház Krisztusnak a Jegyese. Egyáltalán ez a jegyes-misztika elindult a 12-ik
században, és tetőzött végeredményben a reneszánszban, amikor sokféle ábrázolás alakult
ki, amely ezzel kapcsolatos.
Püspök atya! Köszönöm a beszélgetést.
Varga
Lajos váci segédpüspökkel Vertse Márta beszélgetett, írásban rögzítette: Barotai Imre
kecskeméti templomigazgató.