Urunk Szent Testének és Vérének ünnepén, csütörtökön XVI. Benedek pápa szentmisét
mutatott be a Lateráni Szent János bazilikánál, amely Róma püspökének székesegyháza,
majd az oltáriszentséggel körmenetben a Szűzanyának szentelt Santa Maria Maggiore
bazilikához vonult. Az este 7 órakor kezdődő szentmisén és az Úrnapi körmeneten nagy
számban vettek részt bíborosok, püspökök, papok, továbbá 10 ezer római hívő és zarándok
a konfraternitások képviselőivel együtt, akik jellegzetes öltözékükkel és zászlóikkal
rendkívüli hangulatot adtak ennek az eseménynek. Úrnapját ma már a legtöbb országban
a következő vasárnapon tartják, ám az egyház egyes helyeken ragaszkodik a liturgikus
naptár szerinti eredeti dátumhoz. Az ünnepet 1264-ben IV. Orbán pápa alapította a
bolsenai eucharisztikus csoda után.
A Szentatya homíliájában emlékeztetett
Úrnapja ünnepének három fontos mozzanatára: összegyűlni az Úr Jézus körül és imádni
Őt, azaz a szentmise, körmenet az Oltáriszentséggel és szentségimádás. Az oltáriszentségben
mindannyian eggyé válunk Krisztusban és ez a történelem legnagyobb fordulata – mondta
a Pápa. Az eucharisztia nem privát esemény, nem azoknak van fenntartva, akik barátságból,
vagy egymás iránti rokonszenvből gyűlnek egybe. Az eucharisztia nyilvános cselekmény,
amelyben minden ember részt vehet. A Szentatya ezekkel a szavakkal folytatta homíliáját:
„Ma este nem mi választottuk meg, hogy kivel találkozunk, hanem a hit közösségében
gyűltünk egybe, hogy egyetlen testté váljunk, az egyetlen kenyérben osztozva, aki
Krisztus. Egyek vagyunk függetlenül attól, hogy milyen nemzethez tartozunk, hogy mi
a foglalkozásunk, társadalmi helyzetünk vagy politikai álláspontunk. Megnyílunk egymás
felé, hogy Jézusból kiindulva eggyé váljunk. Az Eucharisztia Isten szentsége, Aki
nem hagy soha bennünket magunkra, hanem velünk együtt halad és mutatja az irányt.
Nem elég előre menni, tudunk kell azt is, hogy hová tartunk. Nem elég a fejlődés,
ha hiányoznak a vonatkozási pontok. Sőt, ha túlzottan megszaporázzuk lépteinket, akkor
letérünk az útról, akár szakadékba is eshetünk, de mindenképpen egyre inkább eltávolodunk
a célponttól. Isten szabadnak teremtett bennünket, de nem hagyott magunkra. Ő maga
lett számunkra az Út, hogy felismerhessük melyik a helyes út, amelyet követnünk kell.
A szeretetből megtört kenyérré vált Jézus Krisztus imádása a leghatékonyabb
és radikálisabb megoldás a múlt és a jelen bálványai ellen. Amikor letérdelünk az
Oltáriszentség előtt valójában azt valljunk meg, hogy szabadok vagyunk. Aki meghajol
Jézus előtt, nem hódolhat be semmiféle földi hatalomnak, bármily erős legyen az. Mi
keresztények csak a Legszentebb Oltáriszentség előtt térdelünk le, mivel tudjuk és
hisszük, hogy jelen van benne az egyetlen igaz Isten, aki a világot teremtette és
annyira szeretette, hogy egyszülött Fiát adta érte. Amikor imádjuk Krisztus testét,
hisszük, hogy a kicsiny kenyér darabkában valóságosan jelen van Krisztus, aki értelmet
ad életünknek és az egész hatalmas világegyetemnek, amint a legparányibb teremtménynek
is, az egész emberi történelemnek, amint a legrövidebb létnek is. A lélek a szentségimádásból
merít táplálékot, feltöltődik szeretettel, igazsággal, békével és reménységgel, mert
Aki előtt meghajlunk nem tipor el bennünket, hanem megszabadít és átalakít minket
– mondta végül homíliájában a Szentatya.
A szentmise után a Pápa körmenetben
vitte az Oltáriszentséget a Lateráni Szent János bazilikától a Santa Maria Maggiore
bazilikához, ahol végül megáldotta az egybegyűlt hívősereget. Az előző három évhez
hasonlóan a a Szentatya nyitott autóban térdelt az Oltáriszentség előtt két szertartásmesterével
együtt. Pápasága utolsó éveiben II. János Pál pápa is így vezette az Úrnapi körmenetet
az Örökváros útjain.