XVI. Benedek pápa beszéde az ad limina látogatásukat végző magyar püspökökhöz
Május 10-én, szombaton délben XVI. Benedek pápa közös kihallgatáson fogadta a Magyar
Katolikus Püspöki Konferencia tagjait.
A Szentatya beszédét teljes terjedelmében
a Vatikáni Államtitkárság hivatalos fordításában tesszük közzé:
Kedves és tiszteletreméltó
Testvéreim a püspöki rendben!
Nagy örömmel fogadlak Benneteket, a magyarországi
Egyház Főpásztorait, ad limina Apostolorum látogatástok alkalmából. Szeretettel köszöntelek
Titeket. Hálás vagyok Erdő Péter Bíboros Úrnak, aki az egész Püspöki Kar nevében köszöntött
engem. Azon túl, hogy kinyilvánította testvéri érzelmeiteket, amelyeket szívélyesen
megköszönök, világosan meghatározta hazátok társadalmának és katolikus közösségének
fontosabb jellemzőit, egyben összegzést is nyújtott mindarról, amit e napokban személyes
találkozásaink alkalmával hallottam Tőletek. Így, Kedves Testvéreim, a gondjaitokra
bízott nép lélekben közöttünk van, örömével és bánatával, gondjaival és reménységével.
Mi pedig mindenekelőtt azért kérjük Szent Péter és Pál közbenjárását, hogy a hívek
megtalálják azt az erőt, amely képesíti őket az Isten Országának teljessége felé vezető
úton való megmaradásra. Ebben az Apostoli Szék is, amely szeretetben elöl jár, szívesen
nyújt segítő kezet.
A kommunista rendszer hosszú időszaka rendkívül nyomasztó
örökséget hagyott a magyarság számára. Ennek még mindig érezzük következményeit: különösképpen
azt, hogy sokak számára nehézséget okoz a mások iránti bizalom. Ez jellemző mindazokra,
akik oly hosszú ideig a gyanakvás légkörében éltek. A bizonytalanság is hangsúlyozottan
megtapasztalható a nehéz gazdasági helyzetben, s a fogyasztói társadalom felfokozott
igényei közepette nem látunk jobbulást. Az emberek általában tudatában vannak annak,
hogy korunk nem jeleskedik sem a gondolkodás, sem az akaraterősség területén. Amint
azt ti is megjegyeztétek, manapság gyakorta nehézséget okoz a teológiai és lelki érdeklődés
elmélyítése, mert nem ritka jelenség az a hiányosság, amely egyrészt a szellemi igényesség,
másrészt a hitigazságok objektív megtapasztalásának területén tapasztalható. Ebben
az összefüggésben az Egyház továbbra is tanítómesterünk, de mindig és elsősorban édesanyánk
marad, hogy táplálja bennünk a kölcsönös bizalmat és a reményt.
A szekularizáció
terjedése elsősorban a családokat sújtja. A család Magyarországon is súlyos válságban
van. Erről tanúskodik a házasságkötések számának jelentős csökkenése és a válások,
és még inkább a túl korai válások számának növekedése. Egyre gyakoribb jelenség a
házasságkötés nélküli együttélés. Jogos volt kritikátok a homoszexuálisok együttélésének
polgárjogi elismerésével kapcsolatosan, mert az nemcsak az Egyház tanításával ellentétes,
hanem a magyar alkotmánnyal is. Ez a helyzet, amelyet súlyosbít a nagycsaládok támogatási
rendszerének hiányossága, a születések számának drasztikus csökkenéséhez vezetett,
s ezt még drámaibbá teszi az abortusz elterjedt gyakorlata. A család válsága ugyanakkor
nagy kihívás az Egyház számára is. Megkérdőjeleződik a házassági hűség és még inkább
mindazok az értékek, amelyek a társadalom alapját képezik. Természetes ezért, hogy
e nehézséget nem csupán a családok érzik meg, hanem még inkább a fiatalok. A városokban
a szórakozás új formái várnak rájuk, a falvakban pedig sokszor magukra vannak hagyatva.
Ezért nagyra értékelem a számos kezdeményezést, amelyet az Egyház támogat, a rendelkezésre
álló kevés eszközök szűkössége közepette. Továbbképzésekkel és az irántuk érzett barátság
kifejezésével neveli őket a felelősségvállalás fontosságának felismerésére. Gondolok
például az egyházi kórusokra, amelyek dicséretes módon ápolják és terjesztik a szent
zenét. Az új nemzedékek kapcsán továbbá igen pozitív a katolikus iskolák ügyének támogatása,
különösen a Katolikus Egyetemé, amelynek azt kívánom, hogy őrizze meg és fejlessze
tovább eredeti önazonosságát. Bátorítlak Benneteket abban, hogy folytassátok törekvéseiteket
az iskolai és egyetemi lelkipásztorkodásban, s általában a kultúra világának evangelizálása
területén. Manapság élünk a tömegkommunikáció eszközeivel is. Ezen a területen Egyházatok
újabban jelentős előrelépést mutathat fel.
Tiszteletreméltó Testvéreim, hogy
a nép hitét megtartsátok, helyesen teszitek, ha értékelve a hagyományos kezdeményezéseket,
felújítjátok azokat. Ilyenek a zarándoklatok és a magyar szentek, különösképpen Szent
Erzsébet, Szent Imre és természetesen Szent István tisztelete. A zarándoklatok kapcsán,
nagyra értékelem a Szent Péter Székéhez való zarándoklás hagyományának megőrzését
(amelynek egyik jellegzetes kifejeződése hogy az Apostol Bazilikájában van egy gyönyörű
Magyar Kápolna). Örömmel értesültem arról, hogy egyre gyakoribbak a zarándoklatok
Máriazellbe, Czestochowába, Lourdes-ba, Fatimába és az Isten Irgalmasság új Szentélyébe,
Krakkóba, ahol Püspöki Karotok újabban egy „Magyar Kápolnát” alakított ki. A XX. század
folyamán nem hiányoztak Nálatok sem a hit hősi tanúi: őrizzétek meg emléküket, hogy
az általuk keresztény lélekkel viselt szenvedések továbbra is növeljék a hívek és
minden igazság és igazságosság után vágyó ember bátorságát és hűségét.
Van
egy másik gond, amelyben osztozom veletek: a papok hiánya és ennek következtében az
Egyház fölszentelt szolgáinak lelkipásztori munkával való túlterheltsége. Ez a probléma
Európa számos országában tapasztalható. Mindenesetre arra kell odafigyelni, hogy a
papok megfelelően alakítsák saját lelki életüket, hogy a nehézségek és a sürgető munka
ellenére, ne veszítsék el életük és szolgálatuk középpontját. Ebből következően meg
tudják különböztetni a lényegest a kevésbé lényegestől, és megtalálják a mindennapi
munka helyes értékrendjét. Újra hangsúlyoznunk kell, hogy éppen a Krisztushoz való
örömteli tartozás, amelynek a papok a tanúi híveik körében, hathatós ösztönzés arra,
hogy a fiatalok nyitottak legyenek Isten hívásának felismerésére. Különösképpen fontos,
hogy az eucharisztia és a bűnbánat szentségével elsősorban maguk a papok éljenek,
hűségben, kitartással, továbbá, hogy legyenek készségesek híveiknek e szentségekkel
való ellátásában is. Az elmagányosodás veszélyét kerülendő elengedhetetlen továbbá
a papi testvériség ápolása. Ugyancsak fontos a papok és a laikus hívek közti pozitív
és tiszteletteljes kapcsolatokra való bátorítás, a Presbyterorum ordinis zsinati dekrétum
tanítása szerint. A papok és a szerzetesek együttműködése is még tovább bővülhet.
Ilyen szempontból felhívnám figyelmeteket a női szerzetesközösségekhez intézett bátorításomra.
Arra, hogy továbbra is alázatosan folytassák értékes tevékenységüket a legszegényebbek
szolgálatában.
Tiszteletreméltó Testvéreim, a szekularizáció ellenére, a Katolikus
Egyház, a vallási hovatartozás viszonyítási pont marad igen sok magyar ember számára.
Ezért igen kívánatos, hogy az állami hatóságokkal való kapcsolatokban az együttműködést
kölcsönös tisztelet hassa át. Ebben segítenek a kétoldalú egyezmények is, amelyek
korrekt betartásán a paritásos bizottság őrködik. Ez majd az egész magyar társadalom
javára lesz, különösen is az oktatás és a kultúra területén. S mivel az Egyház, az
iskolaügyben és a szociális munkában való elkötelezettsége révén hatékonyan szolgálja
a polgári társadalmat, azt óhajtjuk, hogy ebben a tevékenységében támogassák az állami
tényezők is. Különösen is gondolok a szükséget szenvedő csoportokra: egyházi részről
elkötelezettségtek ne csökkenjen a fennálló gazdasági nehézségek ellenére sem, az
ő szolgálatukban.
Tiszteletreméltó Testvéreim, végezetül arról kell szót ejtenünk,
hogy az Egyház tanításának megőrzésében való egységtek számomra az öröm és a megerősödés
forrása. Maradjatok meg ebben az egységben és fejlesszétek azt! Örömömre szolgál,
hogy utóbb szorosabbá fűztétek kapcsolataitokat a szomszédos országok püspöki karaival,
különösen is Szlovákiával és Romániával, ahol magyar kisebbségek élnek. Dicséretesnek
tartom ezt a vonalvezetést, amely őszinte evangéliumi lélekből és a harmonikus együttélés
iránti bölcs aggodalomból fakad. Nem lesz könnyű megoldani a feszültségeket, de az
Egyház által elkezdett út igaz és ígéretes. Ezt és minden más pasztorális kezdeményezésteket
szívesen támogatom; kiváltképpen gondolok itt a „Biblia Évére”, amelyet a 2008. esztendőre
igen alkalmasan meghirdettetek, egyetértésben a Püspöki Szinódus következő rendes
ülésével. Ez számotokra is rendkívül jó alkalom arra, hogy elmélyítsétek a keresztény
testvérekkel és más felekezetekkel való jó kapcsolataitokat. Amikor hálát adunk Istennek
szüntelen megtapasztalható segítségéért, rátokra és szolgálatotokra a Szűzanya Mária
anyai gondosságát hívom. Imáimról biztosítalak Titeket, és szívesen adom az Apostoli
Áldást, amelyet kiterjesztek egyházmegyéitekre és az egész magyar nemzetre.