Munkás Szent József ünnepe - Katona Farkas és Virth József ciszterci atyák megemlékezése
Zsolozsma előtt így
szoktunk magunkban fohászkodni: Urunk, Mennyei Atyádat dicsőítő szándékodba kapcsolódva
ajánljuk fel imánkat. Miért nem imádkozunk hasonló érzülettel a munka előtt?
FELELET: Mert
gyarlóságunkban erről a fontos szándékról megfeledkezünk. Pedig a munkának is istendicsőítésnek
kell lennie.
KÉRDÉS: Miként?
FELELET: A lelkület
által. Ahogy az imát is első sorban a belső lelkület minősíti, úgy a munkát is. A
munka épp úgy áll cselekedetekből, mint az ima szavakból. Értékét az határozza meg,
hogy milyen szándékból fakad, milyen igyekezet vezérli, és milyen jót eredményez.
KÉRDÉS: Ilyen
mélyen gyökerezik a hasonlóság? FELELET: Igen. Isten akaratában.
Ahogy Isten akarata, hogy az ember is dicsőítse Őt szavaival, ugyanígy akarja azt
is, hogy az emberi tevékenység ilyen dicsőítő szándékból fakadjon. Ehhez nélkülözhetetlen
Isten nagyságának felismerése. Nagyságot elismerni csak az képes, aki vagy hasonló
nagyságú felismerő képességgel rendelkezik, vagy olyan valaki, aki, ha nem is tudja
a nagyságot teljes mértékben felfogni, de szeretete örömmel ismeri el a kiválóságot,
amely Istenben végtelen. Ezért dicsőíti Őt örömmel imájával is és munkájával is.
KÉRDÉS: De
a munka fáradságos valóság. Van jó abban, hogy az ember arca verítékével kell, hogy
megszerezze kenyerét?
FELELET: Igen, mert valaminek a jóságát első
sorban nem az határozza meg, hogy kellemes-e vagy kellemetlen, könnyű-e vagy nehéz;
hanem mindenek előtt az, hogy megfelel-e Isten akaratának, tervének. Legszebb példa
erre Szent József részben egyedüli, részben Jézussal folytatott tevékenysége: Szent
József a választott nép vallásos tagjaként nagyon jól ismerte az Úr parancsát: hajtsátok
uralmatok alá a földet! Ez a parancs nem vesztette érvényét a bűnbeeséssel, csak a
körülményei változtak: egyrészt fáradtságossá vált, másrészt hozzájárult a sikertelenség,
a kudarc veszélye. Minősítette az is, hogy a bűnért való vezeklés, engesztelés eszköze
lett.
József tehát fiatal korától kezdve dolgozott. Megtanulta az ácsmesterséget.
Dolgozott, hogy ne szüleinek kelljen őt eltartania, hanem hogy ő segíthesse szüleit.
Később azért, mert Isten rábízta a megtestesült Igét, az Atya egyszülött Fiát gyermekéül,
és Máriát, Jézus édesanyját hitveséül. Szükség volt a munkájára azért is, hogy megfizethesse
a templomadót, csak úgy, mint a rájuk nehezedő társadalmi adót. De azért is dolgozott,
hogy tudjon segíteni a rászorulókon. Jól lehet, itt már pénzről is szó van. De azért
igaz marad, hogy a munka nem annyit ér, amennyit fizetnek érte, hanem amennyire szeretetből
fakad, amennyire szeretetből és őszinte igyekezettel végzik, és amennyire szeretetet
fakaszt. Ez azt is jelenti, hogy nem hiába vette át korábbi idők fejlődését, hanem
azt becsülte, használta, tovább adta, fejlesztette. Összefoglalva: a munka annyit
ér, amennyire Isten akaratát, szándékát, tervét megvalósítja. Úgy és ott, ahogyan
és ahol azt a Teremtő eltervezte.
Ezért fontos, hogy nézzük azt, hogyan dolgozott
Szent József. Röviden összefoglalva: Istenre figyelve, hogy a Teremtő akaratát
tegye meg. Másokra és a másik munkatársára is figyelve. A másokra figyelést a szolidaritás
kívánta meg, nehogy olcsóbb vállalással egy másik munkavállaló helyzetét nehezítse.
Mert akkor is voltak ravaszkodó emberek, akik áron alul akarták munkára szorítani
nyerészkedésből a vállalkozót. A másikra, a munkatársra figyelés pedig azt kívánta,
hogy együtt tevékenykedve nem a könnyebbik végét fogja a munkának.
KÉRDÉS:
Ki tudja megfelelően értékelni Szent József munkásságát?
FELELET: Hasonló
a helyzet, mint Isten nagyságával: József munkáját a Mennyei Atya értékelte az igazság
szempontjából, hiszen rábízta egyszülött Fiát. Jézus és Mária értékelte hálából. Mi
pedig megpróbáljuk Isten tervének megvalósítóját egyrészt dicsérni, másrészt, ahogy
tudjuk, utánozni. Kérjük ehhez az ő közbenjárását, hogy részesedhessünk Jézus lelkületében,
aki Józseffel együtt dolgozva is mennyei Atyját dicsőítette meg.
FORRÁS: II.
János Pál pápa: LABOREM EXERCENS REDEMPTORIS CUSTOS Jáki Szaniszló: Szent József
litániája Takács József: Dogmatika: De Sancto Joseph