Mont Saint-Michel, a híres normandiai apátság fennállásának 1300. évfordulóját ünnepli
Május elsején André Vingt-Trois bíboros, a francia püspöki konferencia elnöke, ünnepélyes
szentmisével nyitotta meg a jubileumi évet, amely 2009. október 16-án zárul, és amelyet
a Coutances és Avranches egyházmegyében tartanak. Az UNESCO világörökség listáján
szereplő épületegyüttest a középkor csodájának is hívják. A Franciaország északi partján
fekvő sziklás sziget dombja és a rajta álló apátság egyaránt Szent Mihály arkangyal
nevét viseli, aminek jelentése: „ki olyan mint Isten?” Ezzel a kérdéssel szembesülnek
a zarándokok és mindazok, akik évszázadok óta felkeresik az egyedülálló kegyhelyet.
Az ikonográfia Mihály arkangyalt karddal, lándzsával és mérleggel ábrázolja,
mégpedig a következő megfontolásokból: A kard egy vágással különválasztja a jót a
rossztól. A lándzsával az Arkangyal legyőzi a gonosz állatot, míg a mérleg az utolsó
ítélet eszköze. Arra szolgál, hogy megmérje a lelkeket és különválassza egymástól
a világosság és a sötétség gyermekeit. A most elkezdődött jubileumi év szertartásai
szorosan kapcsolódnak az „Arkangyal spiritualitásához”, illetve emlékeztetnek az apátság
eredetére.
Egy VIII. századi kéziratban olvashatjuk, hogy Avranches helység
püspöke, Szent Aubert, álmában azt a feladatot kapta, hogy a sziget csúcsán építsen
fel egy kegyhelyet Mihály arkangyal tiszteletére. A dél-olaszországi Gargano hegyen
lévő Szent Mihály szentélyhez hasonlóan legyen a tenger közepén is tiszteletére emelt
templom. A szent püspök engedelmeskedett a látomásnak és egy kör alakú templomot építtetett,
amelyet saját maga szentelt fel 709. október 16-án.
A bencés szerzetesek 965-ben
érkeztek a szigetre. Kis közösségük ellenállt a normannok betörésének, majd azt követően
a szerzetesek kibővítették a kegyhelyet. A zarándokok egyre nagyobb számban keresték
fel a szigetet, hogy kifejezzék Mihály arkangyal és Szent Aubert püspök iránti tiszteletüket.
A XIII. században az apátság az európai spiritualitás egyik világítótornyává vált.
Kapuinál ért véget a „Paradicsom útja”, vagyis az a zarándokútvonal, amelyet a földrész
hívei Párizs szívéből kiindulva kezdtek meg a normandiai sziget felé haladva. A fénykort
lassú hanyatlás követte, majd a francia forradalom idején elűzték a szerzeteseket
és a szigetre börtönt telepítettek.
1966-ban a hívek népszavazás útján kérték
a szerzetesek visszatérését. Több kísérlet után a Jeruzsálemi Monasztikus Testvériség
telepedett meg az apátságban. Az 1300-as évforduló kihívása, egyben a XXI. század
programja tehát az, hogy megőrizzék, és tovább táplálják Mont Saint-Michel spirituális
dimenzióját. Páratlan természeti adottságokkal rendelkező sziget váljon ismét az ima
és a dicsőítés helyévé, zarándokúttá, amelynek végcélja a mennyei Jeruzsálem.