Az egyház prioritásairól tanácskoztak Budapesten az európai püspökök bizottságainak
elnökségi tagjai – interjú Janka Ferenccel, a CCEE főtitkár helyettesével
A görög-katolikus pap
Sankt Gallenből, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának székhelyéről számolt be
műsorunknak a tanácskozásról.
A CCEE elnökségi ülése CCEE és a
COMECE elnökségeinek találkozója Budapest, 2008. április 28-29. Erdő
Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek meghívására Budapesten, április 28-29-én
került sor az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) elnökségi ülésére és a CCEE,
valamint a COMECE elnökségeinek találkozójára. Közösen áttekintették az európai
egyház aktuális helyzetét, a közös feladatokat és az együttműködés lehetőségeit. A
CCEE elnökségi ülésének fő témája a szeptember 30-tól október 4-ig Esztergomban megrendezendő
Plenáris ülés lesz, amin a 33 európai püspöki konferencia elnökei és 3 konferenciát
nem alkotó érsekség illetve püspökség elöljárói vesznek részt. Meghívottként az afrikai
és a latin-amerikai püspöki konferenciák szervezeteinek elnökei is jelen lesznek. Mi
lesz a találkozó témája? Az egyház és a média. Közelebbről az egyház megjelenése
a médiában és az egyház média használata. Hogyan jellemezné ezt a viszonyt? A
média mindig az ember, az emberi közösség médiuma. Ezért mindig magán viseli annak
a közösségnek minden erényét és gyarlóságát, amelyik birtokolja és, amelyik használja.
Korunk emberének látásmódjával kapcsolatban nagyon sokatmondónak tartom Pilinszky
János Pupilla című versét: A távcsőben lovasroham,/ porzók s bibék a nagyító
alatt, /de szememben sárga arc és zuhanás a felpolcozott ágyon./Mivel embernek lenni
annyi, /mint poklokra csavart pupillával nézni. A költő három lencsén keresztül
láttatja az emberi valóságot: a katonai távcső, a tudós mikroszkópja és az emberi
pupilla – az emberi szem. A katonai távcsőn keresztül a néző a hatalom távolságából
szemléli a véres csata eseményeit, túl távol áll az eseményektől, nem vesz részt az
élet-halálra menő küzdelemben. A második lencse a szaktudomány részletkérdéseinek
túlzott közelségéből figyel, ahonnan önmagától soha nem áll össze az egész. A tudós
gyakran nem tudja, nem akarja tudni, hogy szaktudományos kutatásának eredményeit mire
fogják használni. A harmadik, az együttérző emberi szem nézése – az ilyenfajta
látásmód minősíti csak igazán emberré a hatalom és a tudomány képviselőit.
Hogyan
vonatkozik ez a médiára? A média mindig sajátos emberi látásmódot tükröz
és látásmódra nevel. Sohasem teljesen független vagy objektív. Éppen ezért lehet
a hatalom és a befolyás, néha az esztelen fogyasztásra ösztönző manipuláció eszköze,
Lehet az egészre figyelni nem tudó vagy nem akaró „tudományos redukció” tere,
de lehet mélységes emberséget közvetítő, együttérző emberségre nevelő médium is. A
költő az emberséggel kapcsolatban „poklokra csavart pupilláról” beszél. Nem
túlságosan egyoldalú vagy fájdalmas ez? A keresztény léttapasztalat középponti
titka Krisztus embersége és istensége: végtelen szeretete az Atya és az emberek
iránt, szenvedése, kereszthalála és feltámadása, mennybemenetele és eljövendő
dicsősége. A költői együttérzés megrendítő képét tehát a keresztény léttapasztalatból
annyival egészíthetnénk ki, hogy embernek lenni annyi, mint poklokra és
mennyországra csavart pupillával nézni. Milyenek az egyház tapasztalatai
a médiával? Az egyháznak a médiában való megjelenésével kapcsolatban –
különösen a mi régiónkban - az emberi gondolkodás és viselkedés komplexitásának a
leképződését látjuk: A hatalom és hatalmaskodás, a tudomány és tudományoskodás
megnyilvánulásait, valamint az emberség, emberiesség szerepét vagy ennek hiányát. Ön
szerint mi az egyház médiahasználatának a legfontosabb feladata? Hogy
távcső és mikroszkóp helyett vagy mellett használja a szemét is; hogy legyen bátorsága
nem elfordítani a tekintetét a bárhol látható emberi nyomorúságról, de legyen hívő
látásmódja is, hogy Istenre fókuszáló pupillával a jelen és jövendő élet szépségét
és reménységét is láthassa és megláttathassa.