2008-04-26 16:20:46

Szent Márk evangélistát a pápa "katekumenális útnak" nevezte, amely Jézus üzenetének lényegéhez vezet minket


Április 25-én ünnepelte az egyház Szent Márk, a legkorábbi evangélium szerzőjének, s egyben Velence védőszentjének liturgikus emléknapját. A lagúnák városában nyugszanak a szent földi maradványai a róla elnevezett híres bazilikában. Itt mutatott be pénteken szentmisét Marco Cé bíboros, nyugalmazott velencei pátriárka.

Szent Márk jegyezte le Szent Péter beszédeit, amelyeket az első keresztény közösségeknek mondott, s később ezeket beleillesztette a legősibb kanonikus Evangéliumba. XVI. Benedek több ízben idézte alakját eddigi pápasága során. Most ezekből adunk rövid ízelítőt:
Márk evangéliumának célja, hogy úgy mutassa be az új hívőknek Jézust, mint a várva várt Messiást. A szöveg egyszerű nyelvezete alkalmas arra, hogy Krisztus szavainak és élettörténetének elbeszélésén keresztül az is fölfedezze üzenetének megújító erejét, aki eddig nem ismerte Őt. Márk evangéliuma nyomán 2006-ban, a vatikáni nagyböjti lelki gyakorlat végén XVI. Benedek pápa e szavakkal mondott köszönetet Marco Cé bíborosnak, az elmélkedések szerzőjének:

"Figyelmessé tett minket a belső Mester iránt. Segített, hogy meghallgassuk a bennünk szóló Mestert. Segített, hogy válaszoljunk neki, hogy beszéljünk az Úrral, az ő Szavát hallgatva. Márk evangéliumának ezen a "katekumenális útján" vezetett minket egy közös zarándoklaton a tanítványokkal együtt Jeruzsálem felé, és újból megerősített abban, hogy a történelem összes vihara dacára Krisztus a hajónkban van".

Márkról beszél az Apostolok Cselekedeteinek könyve is. Arról a részről van szó, amelynek főszereplője a fiatal, leendő evangélista, aki Pállal és Barnabással missziós útra készül. Ezt e jelenetet XVI. Benedek így magyarázta az általános audiencia alkalmával 2007. január 31-én:
"Pál és Barnabás vitába szállt egymással a második missziós út elején, mert Barnabás magával akarta vinni a Márknak nevezett Jánost, de Pál nem akarta, mert az ifjú előző útjuk alkalmával elhagyta őket" (vö. ApCsel 15,37-39).

Az ősegyház emberi világáról ad képet ez az epizód, amely a pápát a következő spontán és meggyőző megfontolásra ihlette:

"Tehát a szentek között is vannak viták, összetűzések, nézeteltérések. Nagyon vigasztalónak tűnik ez számomra, mert látjuk, hogy a szentek sem az "égből pottyantak le". Emberek ők, mint mi, sokszor összetett problémákkal. Szentnek lenni nem azt jelenti, hogy sosem hibázunk, vétkezünk. Az életszentség a megtérésre, a bűnbánatra, az újrakezdésre, de főként a kiengesztelődésre és a megbocsátásra való képességben növekszik".

És éppen ez történik a következőkben: Pál kibékül Márkkal, és nyilvánosan bizalmas munkatársának nevezi őt. Péter is szeretettel fiamnak hívja őt egyik levelében. Az évek múlásával maga Márk is evangelizál, az egyház két nagy apostola nyomdokain járva. Missziós elhivatottságáról XVI. Benedek pápa elismerően szólt 2006-ban a papokhoz és szerzetesekhez intézett beszédében, amelyet bajorországi utazása során mondott az altöttingi Szent Anna bazilikában:

"A papi küldetés legtömörebb leírását adta nekünk Márk evangélista, amikor a tanítványok kiválasztásáról írt: 'Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hogy igehirdetésre küldje őket' (Mk 3,14-15). Krisztussal lenni, és mint küldötte az emberek között járni - e két dolog egymástól elválaszthatatlanul alkotja a papi hivatás lényegét. Csak az tudja megismerni Krisztust és valóban hirdetni őt, aki 'Vele' van".








All the contents on this site are copyrighted ©.