„Az Evangéliumra épülő szabadság legyen Amerika megkülönböztető jegye”- a pápa megújulásra biztatta a katolikusokat

A hívek soha ne veszítsék el Istenbe vetett bizalmukat, a viszontagságok, botrányok ellenére se, hanem keressék Isten országát a mindennapi életben, engedelmeskedve a szeretet törvényének – ez volt az az üzenet, amelyet a pápa hagyott az amerikai katolikusoknak.
A Szentatya amerikai apostoli látogatásának utolsó eseménye volt az a szentmise, amelyet a New York-i „Yankee” stadionban mutatott be hatvanezer hívő részvételével. Az ünnepélyes szertartáson megemlékeztek a New York-i, bostoni, philadelphiai és louisville-i egyházmegyék létrehozásának 200. évfordulójáról. Homíliájában a pápa kifejtette, hogy a helyi egyház az Isten és a testvérek iránti kettős szeretet parancsolatra építve fejlődött ki az elmúlt kétszáz év során. A szabadság és a lehetőségek hazájában az egyház a hitben egyesítette a különféle nyájakat és jelentősen hozzájárult az egész amerikai társadalom növekedéséhez.

A pápa emlékeztetett arra az alapvető igazságra, hogy az egyház egységének alapja Isten Szava, aki Jézus Krisztusban testesült meg. Az igazi szabadság Isten kegyelmi adománya, ahhoz az igazsághoz való megtérés, amely szabaddá tesz bennünket.
Tekintély és engedelmesség –ma nem könnyen kimondható szavak – állapította meg homíliájában a pápa. Különösen egy olyan társadalomban, amely helyesen nagy értéket tulajdonít a személyes szabadságnak. Az igazi szabadság akkor virágzik, amikor eltávolodunk a bűn igájától, amely elködösíti érzékeinket, meggyengíti elszántságunkat. Végleges boldogságunk forrása Istenben van, aki végtelen szeretet, szabadság és vég nélküli, örök élet.

A Szentatya hálát adott az elmúlt kétszáz év kegyelmeiért, azok sokaságáért, akik nemzedékről nemzedékre átadták a hitet. Ez az erős hit építette ki a templomok, oktatói és egészségügyi intézetek láncolatát, amely behálózza az egész országot. Ebben az országban, amely biztosítja a vallásszabadságot, a katolikusok nemcsak hitüket gyakorolhatják szabadon, hanem maradéktalanul részt vehetnek a polgári életben. Nyilvánosan megvallva legmélyebb erkölcsi meggyőződésüket együttműködnek honfitársaikkal a lüktető, demokratikus társadalom kialakításában.

A jelen kihívásai közül a pápa arra buzdította a híveket, hogy ne csüggedjenek az viszontagságok, a botrányok láttán. Buzgón imádkozzanak Isten országa eljöveteléért, törekedve arra, hogy hitüket következetesen éljék meg mindennapi életükben. Szálljanak szembe a szabadság és a boldogság hamis evangéliumaival. Utasítsák vissza a hit és a politikai élet közötti hamis dichotómia, kettősség elvét, hiszen a II. vatikáni zsinat tanítása szerint „semmiféle emberi tevékenység, még az evilági dolgokban sem vonható ki Isten fennhatósága alól”. A Szentatya ezt a feladatot bízta az Egyesült Államok híveire: elődeik példáját követve siettessék Isten országának eljövetelét hazájukban. Az előző nemzedékek gazdag örökséget hagytak rájuk. A nemzet katolikus közössége ma is kitűnik prófétai tanúságtételével olyan területeken, mint az életvédelem, a fiatalok oktatása, a szegények, betegek, idegenek segítése, gondozása. Az amerikai helyi egyház ezekre a szilárd alapokra épülve növekedjen a jövőben – hangzott XVI. Benedek buzdítása. A pápa ezután a fiatalokhoz fordult: hirdessék bátran Krisztust és azokat az örök igazságokat, amelyeknek alapja Krisztusban van. Egyedül ezek az igazságok biztosíthatják minden ember elidegeníthetetlen méltóságát és jogait, beleértve a legvédtelenebbek, a meg nem született gyermekek jogait is. XVI. Benedek idézte II. János Pál szavait, amelyeket ebben a stadionban mondott 1979. októberében: „Lázár továbbra is ajtónk előtt áll”. A fiatalok hittel és szeretettel segítsék a szegényeket, a szükséget szenvedőket, azokat, akik szavát senki nem hallja meg. Nyissák meg szívüket Isten előtt, aki a papi és szerzetesi életre hívja őket.

A pápa a spanyol nyelvű hívekhez fordulva anyanyelvükön köszöntötte őket. „Ebben a szabad országban erőteljesen hirdetem, hogy Krisztus Szava nem köti gúzsba vágyakozásunkat a teljes és szabad élet iránt, hanem felfedi valódi méltóságunkat. Mint Isten gyermekeit arra buzdít, hogy küzdjünk minden ellen, ami rabszolgává tesz bennünket, kezdve saját önzésünktől és szeszélyeinktől. Ugyanakkor arra késztet, hogy nyilvánítsuk ki hitünket életünkben a szeretet cselekedetei révén".