A Pápai Család Tanács plenáris ülésének záró üzenete
Az április 3-a és 5-e között megrendezett összejövetel végén megfogalmazott dokumentum,
amelyet kedden délelőtt tettek közzé, megállapítja, hogy a nagyszülők örömet, emberi,
szociális, kulturális, továbbá vallási gazdagságot jelentenek a család, a társadalom
és az egyház számára.
A vatikáni dikasztérium XVIII. plenáris ülésének résztvevői
az április 7-én kelt üzenetben erőteljesen hangsúlyozzák a nagyszülők hivatásának
és küldetésének jelentőségét a poszt-modern társadalmakban, amelyek ahelyett, hogy
főszereplőknek tekintené őket, inkább elszigetelésükre törekszenek. A dokumentum felidézi
Ábrahám és Sára, Erzsébet és Zakariás bibliai alakjait, valamint Joakim és Anna, a
kis Jézus nagyszüleinek példáját. Szerepüket az üdvtörténetben mindig vallásos tisztelet
és hála vette körül.
A záró üzenet nagyra értékeli a nagyszülők tanúságtételét,
nagylelkűségüket, szolgálatukat. Az a képességük, hogy átadják az új nemzedékeknek
az értékeket, hogy unokáikat megtanítsák imádkozni, mind felbecsülhetetlen ajándékot
jelentenek. A nagyszülők korunkban is az élet, az önzetlen önátadás mesterei – állapítja
meg a dokumentum.
Háttérbe szorításuk minden formájával szemben a Pápai Család
Tanács hangsúlyozza jelenlétük építő és dinamikus értékét. Nem terhet, hanem erőforrást,
szüntelen vonatkozási pontot jelentenek, főleg azokban a pillanatokban, amikor a családok
nehézségekkel néznek szembe. A Pápai Család Tanács ismételten határozott „nemet” mond
a nagyszülőkkel szemben tanúsított bármiféle értetlenségre. OIyan ajándéknak tekinti
őket, amely összekapcsolja a múltat a jelennel és a jövő felé mutat.
A nagyszülők
egyben a remény jelei, akik áldást jelentenek, mivel a családért hűségesek maradtak
a szeretetben – olvashatjuk a Pápai Család Tanács XVIII. plenáris ülésének kedden
közzétett üzenetében.