A vallások szerepe a kultúrák közti párbeszédben - interjú Janka Ferenccel, a CCEE főtitkár-helyettesével

Az Európa Tanács “Találkozó - 2008” mottóval konzultációt tartott a kultúrák közötti párbeszéd vallási dimenziójáról Strasbourgban, 2008 április 8-án. A találkozó pontos címe:
“A vallással és a meggőződésekkel kapcsolatos tények tanítása - a vallásossághoz és a meggyőződésekhez kötődő tények ismeretének szerepe a nevelésben , ezek hozzájárulása demokratikus állampolgárságra, az emberi jogokra és az interkulturális párbeszédre való nevelésben”.
Az eszmecsérére meghívták a keresztény egyházak és felekezetek, a zsidó és muszlim közösségek, civil szervezetek, a média és az oktatás területének képviselőit is. A CCEE-t Janka Ferenc főtitkár-helyettes képviselte, őt kérdeztük a rendezvényről.

JF.: Elöljáróban talán megemlíteném, hogy a 47 tagállamot egyesítő Európa Tanács nem azonos az Európai Unió Tanácsával, melynek 27 tagja van. Az ET működését jogerős európai egyezményekkel, a tagállamoknak szóló ajánlásokkal és kampányokkal fejti ki. A 2008-as évet az interkulturális dialógus évének szentelték. Az európai társadalmak ugyanis egyre inkább multikulturálissá válnak.

VR: Mi volt a rendezvény célja?
JF: Az ET arra törekszik, hogy elősegítse a vallással és a meggőződésekkel kapcsolatos tények tanítását a közoktatásban minden gyermek számára. Természetesen a növendékek és a szülők teljes lelkiismereti szabadságának tiszteletben tartása mellett elkerülve bármilyen diszkriminációt.

VR: Kiváltaná ez a felekezeti hitoktatást?
JF: Semmiképpen sem. Ez ugyanis alkotmányos jog. Inkább kiegészítené azt, vagy nagyon sok esetben elemi hiányt pótolna.
A tervezett tantárgy célkítűzései:
- értékek megismertetése és megszilárdítása
- a tolerancia elősegítése
- a kölcsönös tisztelet és megértés előmozdítása.


Az ET egyre inkább felismeri, hogy a vallásosság és a lelkiismereti meggyőződés fontos társadalmi tényező: súlyos feszültségeket és konfliktusokat eredményezhet (ld. terrorizmus) de nagyszerű értékek hordozója is egyben. Ezért nem lehet közömbös az ezzel kapcsolatos ismeretek mindenki részére történő oktatása.
Egy felelős közösség életfontosságú kérdésekben nem lehet passzív. Egy vízbe esett, úszni nem tudó embernek nem elég azt kiabálni: ússz, ússz szabadon! Neki mentőövre van szüksége. De sokkal jobb, ha időben, lehetőleg még gyermekkorában megtanítják úszni, hogy a víz ne életveszélyt, hanem életörömet jelenthessen számára.

VR: Hogyan látja az interkulturális párbeszéd és a vallások közötti dialógus lehetőségeit?
JF: A kultúrák közötti dialógus és a vallások közötti párbeszéd egyaránt elsődlegesen emberek közötti kapcsolat. Ennek két alapvető típusát különböztetném meg:
- az egyik „szükségletek kielégítése“
- a másik magasabb rendű szükségletek ébresztése.
József Attila „Gyermekké tettél” című verse megrendítően mélyen fogalmazza meg mindkettőt.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom./Ostoba vagyok - foglalkozz velem./ Hiányod átjár, mint huzat a házon./Mondd, - távozzon tolem a félelem./

A másik ember léte felhívás, felkérés jogos szükségleteinek kielégítésére. Az irgalmasság testi cselekedeteinek tanítása, de méginkább az utolsó ítélet elemi kérdései erős nyomatékot adnak ennek.
A másik emberrel való kapcsolat azonban nem csak az elemi szükségletek szintjén zajlik. A vers utolsó versszaka erről vall:

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,/ kinek szeméből mégis könny ered./ Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén / nagyon meg tudtam szeretni veled.

A másik ember léte lehetőség az elfogadás megtanulására, önmagunk elfogadására is, és a szeretet viszonzásában való növekedésre.
A vallások közötti párbeszéd lényege is ez, csak egy lényegesen új dimenzióval:
A vallásokban Isten az, aki kezdeményez. A monoteista vallásokban a teremtő, Allah, Jahve irgalmas és ad. A kereszténységben pedig Isten önmagát adja a szeretetben.
Az irgalmas és emberszerető Istennek ez a meg nem szolgált, kezdeményező szeretete az, ami önmagunk elfogadására és helyes szeretére is hív és nevel. Ezáltal lehetünk igazán a másikat is - nemcsak eltűrő, elviselő -, hanem szeretetben elfogadó, segítő és szolgáló emberekké.