„Szlovákia és a Szentszék a XX. században” – könyvbemutató a Vatikáni Rádióban

Április 11-én, pénteken délután 5 órakor rádiónk Marconi termében mutatták be a kötetet, amely a 2005. november 24-én Rómában megrendezett nemzetközi kongresszus felszólalásait gyűjti egybe. A kongresszusra a Szlovák Köztársaság és a Szentszék közötti Alapvető Megállapodás ötödik évfordulójának alkalmából került sor. Az ünnepélyes könyvbemutatón felszólalt Ján Kubiš szlovák külügyminiszter, Dominique Mamberti érsek, a vatikáni államközi kapcsolatok titkára, Jozef Tomko bíboros, a Népek Evangelizálása Kongregáció nyugalmazott prefektusa, Giuseppe Costa atya, a kötetet megjelentető Vatikáni Könyvkiadó igazgatója és Emília Hrabovec, a nagyszombati egyetem filozófia fakultásának dékánja, továbbá a Történelemtudományok Pápai Bizottságának konzultora. A bemutatón P. Cyril Vasil’ jezsuita, a Pápai Keleti Intézet rektora töltötte be a moderátor szerepét.

Jozef Tomko bíboros, aki a kötet „Végkövetkeztetés” c. fejezetének szerzője, beszédében hangsúlyozta, hogy az egybegyűjtött dokumentumok értékesek mind a szlovák állam, mind a helyi egyház számára. Olyan történelemről van szó, amely a jelenben is folytatódik és a jövő távlatai felé mutat. Az Alapvető Megállapodás leszögezi és szabályozza a két intézmény, az állam és az egyház közötti kapcsolatokat. Fontos azoknak az alapvető értékeknek a megjelölése, amelyekre a megállapodás épül, és amelyek közösek mind a Szentszék, mind a Szlovák Köztársaság számára. Ezek soha nem elvont értékek, hanem elevenen jelen vannak az ország lakosságának életében.

Az Alapvető Megállapodás minden esetben egy jogi dokumentum, amelyet nyelvezete is tükröz. Filozófiai-erkölcsi fogalmát célszerű elmélyíteni - mondta Tomko bíboros, utalással arra a katolikus meggyőződésre, hogy ami hitelesen keresztény, az egyben mélyen emberi is. A valódi vallási igények megfelelnek az ember elvárásainak. Mint ahogy a nagy pápa, II. János Pál kifejtette „Redemptor hominis” k. enciklikájában, „az ember az egyház alapvető útja”. Az ember, az állampolgár szolgálata egyben a modern állam célkitűzése is. Az ember átfogó, mindenre kiterjedő java tehát az egyház és az állam együttműködésének alapja.

A modern állam nem totalitárius, hanem demokratikus – folytatta gondolatmenetét Tomko bíboros. Elismeri a személy, a család, a szabad társulás, a vallásszabadság alapvető jogait. A Szlovák Köztársaság alkotmánya biztosítja és garantálja a vallás szabad gyakorlását és az egyház tevékenységét. Azonban olyan megállapodásokra van szükség, amelyek részletesebben kifejtik az állam és jelen esetben a katolikus egyház közötti kölcsönös kapcsolatokat.

Az Alapvető Megállapodás előszava többek között utal arra a tekintélyes küldetésre, amelyet a katolikus egyház Szlovákia történetében mindig is betöltött, valamint jelenlegi szerepére társadalmi, erkölcsi és kulturális téren. Utal az ország alkotmányára, valamint Szent Cirill és Metód spirituális örökségére, elismerve a Szlovák Köztársaság állampolgárainak hozzájárulását a katolikus egyház tevékenységéhez – mondta beszédében Tomko bíboros, majd így folytatta:

„Személy szerint nagy hatást gyakorol rám az Előszó utalása Szent Cirill és Metód spirituális örökségére.” Az a tény, hogy ez az örökség helyet kap egy nemzetközi jogi dokumentumban, megerősíti érvényességét, mint időszerű és működő valóságot, amely fontos mind a nemzet, mind az egyház számára. Nem pusztán történelmi, hanem korunkban is időszerű értékről van szó, amely nem más, mint a keresztény hit és erkölcs, amely áthatja a családot, a kultúrát, az oktatást, tiszteletben tartva másokat és a társadalmi harmóniát.

Szent Cirillt és Metódot mi, szlovákok a „mi apostolainknak” nevezzük – folytatta Tomko bíboros. A hit intelligens inkulturációja révén bevezették a szlovákokat a kor kulturális világába. Ez az örökség az évszázadok során is élő maradt, mint a hamu alatt lappangó tűz, és újból a felszínre került az utóbbi 5-600 évben. (A bíboros a történészeket itt emlékeztetette a „Spišské zlomky” elnevezésű szepességi ószláv liturgikus énekekre, a pozsonyi és szepességi ősi prépostságokra).

A szlovák alkotmány létrehozói megértették a nemzet történelmének mély jelentőségét és az alkotmány legfontosabb részébe illesztették be Szent Cirill és Metód spirituális örökségét, az etikai, vallási, kulturális értékeket, amelyek az egész szlovák nemzet kulturális történelmének alkotó elemei.

Tomko bíboros az elmondottakból bátorító végkövetkeztetést vont le a Szentszék és a Szlovák Köztársaság közötti kapcsolatok jelene és jövője számára. Mind a szlovák állam, mind az egyház érdekében áll, hogy táplálják és növeljék a fontos dokumentum szellemiségét, a szlovák alkotmány és az Alapvető Megállapodás előszavában foglalt irányelvek szerint. A két előszó magasrendű jogi érvényességgel rendelkezik, amelyet a gyakorlatban meg kell valósítani, és hatékonnyá kell tenni. Tomko bíboros példának hozta fel az oktatás terén a közelmúltban felmerült vitás kérdéseket, amelyeket ideológiai nyomás nélkül meg lehet oldani a megfelelő cikkelyek értelmében. Idézett erre vonatkozóan egy rendszabályt, amely világosan kifejti: „az egyházi iskoláknak és iskolai intézményeknek ugyanolyan feltételeket biztosítanak, mint az állami iskoláknak és iskolai intézményeknek.

A Szlovák Köztársaság oktató-képző rendszerének elválaszthatatlan és egyenértékű részét alkotják.” A fent említett iskolák és iskolai intézmények állami támogatásban részesülnek. A katolikus vallásúak joga, hogy érvényre juttassák meggyőződésüket az oktatói-nevelői folyamatban, a keresztény etika alapelveinek megfelelően – fejtette ki Tomko bíboros, majd feltette a kérdést: „Az Alapvető Megállapodás fényében hogyan ítélhetjük meg a szexuális egészség védelmére irányuló miniszteri programot?”

Az államot és az egyházat egyaránt aggasztja az ifjúkori bűnözés, ezért a keresztény oktatási normák és intézmények rendkívül fontosak az egész szlovák társadalom számára – állapította meg a bíboros, hangoztatva az Alapvető Megállapodás jelentőségét, a most megjelent kötet történelmi és jogi értékét, valamint a témák időszerűségét.

A Vatikáni Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet hátsó borítóján olvashatjuk, hogy az államnélküliség következtében Szlovákia nem tudott közvetlen kapcsolatot teremteni az egyes pápákkal. Azoknak az államoknak az egyházpolitikáját ugyanis, amelyeknek Szlovákia részét alkotta, gyakran olyan ideológiák és érdekek irányították, amelyek nem azonosultak a szlovákok elvárásaival. A levéltárak azonban arról tanúskodnak, hogy a római pápák atyai gondját viselték a szlovák katolikusoknak. Róma fokozatosan felfedezte a szlovák katolicizmusból kiáradó rendkívüli erőt, amelyet mindig is a Péter utóda és a keresztény örökség iránti hűség jellemzett – olvashatjuk a „Szlovákia és a Szentszék a XX. században” c. most megjelent kötet hátlapján.