„Kell-e a keresztényeknek imádkozniuk a zsidók megtéréséért?” – teszi fel a kérdést Walter Kasper bíboros

Az 1962-es Római Misekönyv zsidókért mondott nagypénteki imájának új formulája helyén való, mert a szövegben lényeges javításokat eszközölt – állapítja meg Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának, valamint a zsidókkal való vallási kapcsolatok bizottságának elnöke az Osservatore Romano április 10-i számában.

Az 1962-es szöveg új megfogalmazása Jézusról mint Krisztusról szól, aki minden ember, tehát a zsidók számára is az Üdvösség – állapítja meg a bíboros. Hangsúlyozza, hogy az új formula az Újszövetség egészén alapul és kifejezi azt, ami eddig is nyilvánvaló volt, de nem volt eléggé egyértelműen megfogalmazva. Nincs tehát szó új, a zsidókkal szemben egyfajta barátságtalan állításról, mint ahogy ezt sokan értelmezték. A Vatikán politikai és vallási napilapjának csütörtöki számában Kasper bíboros ismételten leszögezi, hogy nagyfokú tapintatra van szükség a zsidó-keresztény kapcsolatokban. Ha elkötelezzük magunkat a kölcsönös tiszteletre, ez csak arra a tényre épülhet, hogy elismerjük egymás különbözőségeit. Nem várjuk el a zsidóktól, hogy egyetértsenek velünk a nagypénteki ima krisztológiai tartalmát illetően. Azt azonban igen, hogy tartsák tiszteletben: mi, keresztények, hitünk szerint imádkozunk. Természetesen mi is ezt tesszük a zsidók imáit illetően.
Kasper bíboros ezután írásában feltesz egy alapvető kérdést: „A keresztényeknek kell-e imádkozniuk a zsidók megtéréséért?” Az újonnan megfogalmazott szövegben nem szerepel a „megtérés” szó – jegyzi meg a bíboros. Közvetetten azonban benne van a fohászban, amely arra irányul, hogy az Úr világosítsa meg a zsidókat, hogy ismerjék el Jézus Krisztust. A katolikus egyház, egyes evangélikus körökkel szemben, nem folytat szervezett és intézményesített missziót a zsidók felé. Olyan problémáról van azonban szó, amelyet még nem világítottak meg teológiai szempontból.

A nagypénteki ima megújított szövegének érdeme, hogy egy lényeges teológiai válasz felé teszi meg az első lépést. Pál rómaiakhoz írt levelének tanítása szerint a zsidók üdvössége az isteni kegyelem mély misztériuma. Isten az idők végén összegyűjti a népeket Sionban, megvalósítva az egyetemes békét. A nagypénteki ima új formulája ezt a remény fejezi ki, amely lényegében megismétli a Miatyánk fohászát: jöjjön el a te országod – hangsúlyozza Kasper bíboros.
A zsidók felé irányuló céltudatos és intézményesített küldetés hiánya nem jelenti azt, hogy a keresztényeknek le kell mondaniuk a tanúságtételről. A keresztényeknek tapintatos és tiszteletteljes tanúságot kell tenniük az ábrahámi hitben idősebb testvéreiknek saját hitükről, a Krisztusba vetett hit gazdagságáról és szépségéről. Nem lenne becsületes, ha a keresztények, zsidó barátaikkal találkozva hallgatnának hitükről, vagy azt egyenesen tagadnák. Ugyanezt a magatartást várjuk el a zsidó hívőktől is a keresztényekkel szemben – olvashatjuk Walter Kasper bíboros írását az Osservatore Romano április 10-i számában.