P. Szentmártoni Mihály S.J. elmélkedése Húsvét harmadik vasárnapjára

EMMAUSZT MINDENKINEK MEG KELL JÁRNIA
(Apcsel 2, 14. 22-33; 1Pt 1, 17-21; Lk 24, 13-35)
Húsvét utáni harmadik vasárnap első olvasmányában Szent Péter szenvedélyes beszédét halljuk, amelyben tanúságot tesz a názáreti Jézus feltámadása mellett. Jézus feltámadása keresztény hitünk rendíthetetlen alappillére.

A második olvasmányban szintén Szent Péter szól hozzánk: kifejti, hogy Jézus Krisztus által van hitünk és reményünk. Ez keresztény mivoltunk örömteli valósága.

Az evangéliumban Szent Lukács leírja a két emmauszi tanítvány találkozását a feltámadt Jézussal. Az esemény már önmagában is költőien szép és teológiailag gazdag. De a szépségen és gazdagságon túl, van ennek az eseménynek több olyan fontos üzenete, amelyek minket is érintenek.

Az emmauszi események első üzenete az, hogy minden hívőnek van küldetése. Mi nem vagyunk Krisztus “önkéntesei”, hanem választott tanítványai. Érdekes módon, Jézus senkit sem fogadott el tanítványnak, aki maga ajánlkozott erre. A Tizenkettőt is hozzáértő pedagógiával nevelte, amíg eljutottak erre a szintre, hivatástudatuk ilyennemű értelmezéséhez, vagyis, hogy nem ők választották Jézust, hanem fordítva, Jézus választotta ki őket, és ebből kifolyólag küldetésük van. Érdemes megfigyelni, hogy mindenki aki találkozott a feltámadt Jézussal, küldetést kapott: „Menj testvéreimhez és mondd nekik ezt és ezt!” – ez volt Mária Magdolna küldetése. A mennybe felemelkedő Jézus utolsó szavai az apostoloknak szánt küldetést tolmácsolták: „Menjetek az egész világba, hirdessétek az evangéliumot…! A két emmauszi tanítvány találkozása Jézussal szintén küldetéssel végződött, legalább is ők ezt érezték belső ihletésként: amint eltűnt szemük elől a titokzatos idegen, akiben felismerték a feltámadt Jézust, azonnal rohantak vissza Jeruzsálembe, a többiekhez, hogy elújságolják nekik a nagy hírt: Jézus él és ők találkoztak vele.

Az emmauszi események másik üzenete az, hogy a feltámadt Jézussal való találkozás egy megtérési folyamatot indít be, amit mindenkinek meg kell élnie. Így is fogalmazhatnánk: Emmauszt mindenkinek meg kell járnia!”

"Ugyan mi az, amiért ma még érdemes élni?” – halljuk nem ritkán az élet egyhangúságába való beletörődés sóhaját. Az embernek oly kevés lehetősége van arra, hogy szabadon határozza meg életét: az iskolában azt tanuljuk, amit a tanrend előír, olyan munkahelyen dolgozunk, amilyent sikerült kapnunk, nem pedig tetszés szerint választottunk. Úgy érezzük magunkat, mint a két emmauszi tanítvány, akik mást vártak, akik másban reméltek, mint ami bekövetkezett, ezért jobbnak találták, hátat fordítani múltjuknak.

De útközben történt valami. Melléjük szegődött Jézus. Kérdezgette őket és magyarázgatott nekik. Ugyan mit magyarázott nekik Jézus? Valamit, ami egészen felszabadította őket, amikor megértették, hogy miről is van tulajdonképpen szó. Mi ez az emmauszi tapasztalat, ami hirtelen más fénybe képes állítani egy ember életét? A válasz lényegében egyszerű. Jézus elmagyarázta nekik, hogy Istennek terve van a világgal. Ezt a tervet teljes egészében csak Ő ismeri. Ezért megtörténhet, hogy az, amit mi látunk belőle, nem néz ki célszerűnek, értelmesnek, ami pedig velünk történik, mintha nem tartozna bele ebbe az isteni tervbe. De beletartozik! Isten tervében minden örömünknek és bánatunknak helye van, úgy, ahogyan Isten tervébe beletartozott az is, hogy Krisztus szenvedjen. Amikor az emmauszi tanítványok ezt megértették, akkor lángra lobbant a szívük, mert ekkor már tudták, hogy ebben a tervben nekik is egyedülálló helyük, személyes szerepük van. És mentek vissza felszabadultan, hogy elmondják másoknak is ezt, mindazoknak, akik még nem élték meg Emmauszt, akik még nem értették meg, hogy Isten személyesen szeret mindenkit.

A kereszténység egyik legnagyobb újdonsága pontosan az a tudat, hogy a világban Isten terve valósul meg, még akkor is, ha a látszat ezt mintha nem igazolná. Ezt egyetlen más filozófia vagy világnézet sem merte állítani. Jézus Krisztus azonban merte, mert tudta, és saját életével, halálával és feltámadásával szavatolta ennek igazát.