„Isten által kiválasztott lélek volt, aki a Feltámadt Krisztus örömét és irgalmasságát hirdette, magához ölelve keresztjét” – mondta XVI. Benedek, II. János Pál halálának harmadik évfordulóján

Bár nem volt általános kihallgatás ezen a szerda délelőttön, a Szent Péter tér mégis rendkívül ünnepélyes hangulatot árasztott az elmúlt napok szokatlanul hideg időjárása után hirtelen betört nyári melegben. Délelőtt fél 11-kor kezdődött az az engesztelő szentmise, amelyet XVI. Benedek pápa előde lelki üdvéért mutatott be 40 ezer hívő jelenlétében. A zarándokok nagy része lengyel zászlót lengetett, de a világ minden tájáról érkezett csoportok között voltak horvát, litván, koreai, francia, spanyol és magyar hívek is. Az ünnepélyes szentmise egyben az Isteni Irgalmasság első világkongresszusának nyitószertartása is volt, az összejövetelre érkezett küldöttségeket a pápa külön köszöntötte homíliájában.

„Április másodika az egyház emlékezetében úgy maradt meg, mint Isten Szolgája, II. János Pál pápa e világból való távozásának a napja. Nagy meghatottsággal éljük most át annak a szombat estének az óráit, amikor a Szent Péter teret teljesen megtöltő hatalmas tömeg a pápa halálának hírét fogadta. Néhány napon át a vatikáni bazilika és ez a tér valóban a világ középpontjává vált. Zarándokok szakadatlan áradata rótta le kegyeletét a tiszteletre méltó pápa holtteste előtt. Temetése utólagosan is megerősítette azt a megbecsülést és szeretetet, amelyet a föld minden részén olyan sok hívő és más emberek szívében kivívott magának” – mondta homíliájában XVI. Benedek, majd így folytatta:

„Csakúgy, mint három évvel ezelőtt, most is nemrégen múlt el Húsvét ünnepe. Az egyház szíve még mélyen elmerül az Úr Feltámadásának misztériumában. Szeretett elődöm egész életét, különösen péteri szolgálatát a Feltámadt Krisztus jegyében olvashatjuk”. II. János Pál rendkívüli hitet táplált a Feltámadt Krisztus iránt, és vele bensőséges, egyedülálló és szakadatlan társalgást folytatott. Sok emberi és természetfeletti tulajdonságának egyike volt rendkívüli spirituális és misztikus érzékenysége. Elég volt megfigyelni, amikor imádkozott: szó szerint elmerült Istenben, és úgy látszott, hogy azokban a pillanatokban minden eltűnt körülötte. A liturgikus szertartásokban nagy figyelemmel mélyült el az éppen végbemenő misztériumban.

A szentmise, mint ahogy gyakran ismételte, minden napjának és egész életének középpontját jelentette. Az Eucharisztia „élő és szent” valósága spirituális energiát adott neki, hogy vezesse Isten népét a történelem útján.

II. János Pál Húsvét második vasárnapjának vigíliáján halt meg – emlékeztetett rá homíliájában XVI. Benedek pápa. Haláltusája abban az új térben és időben ment végbe, amely a „nyolcadik nap” a Szentháromság akaratából, a megtestesült, meghalt és feltámadt Ige műve révén. II. János Pál pápa többször is arról tett tanúságot, hogy már életében, különösen péteri küldetése során bizonyos értelemben már ebben a spirituális dimenzióban volt. Egész pápasága és életének számos különleges pillanata Krisztus Feltámadásáról tett tanúságnak tűnik. Húsvét dinamizmusa, amely II. János Pál egész létét az Úr hívására adott maradéktalan válasszá tette, abban is megnyilvánult, hogy a pápa részt vett az isteni Mester és Megváltó szenvedésében és halálában.

Karol Wojtyła már gyermekkorától kezdve megtapasztalta a szenvedést, találkozott a kereszttel családja és népe életében. Korán elhatározta, hogy a keresztet együtt hordozza Jézussal, nyomdokába lépve. Hűséges szolgája kívánt lenni egészen odáig, hogy elfogadta a papságra szóló meghívást, mint ajándékot és egész életen át tartó elkötelezettséget. Jézussal élt és Jézussal kívánt meghalni. Mindezt Szűz Mária, az egyház és Megváltónk Anyja sajátos közvetítésével tette – mondta homíliájában XVI. Benedek pápa.

„Ne féljetek” – Máté evangéliumában az angyal szavai, amelyekkel az üres sír mellett az asszonyoknak hírül adja a feltámadást, II. János Pál mintegy mottójává váltak péteri szolgálata ünnepélyes kezdete óta. Gyakran megismételte őket a kétezredik év felé haladó egyháznak és világnak. Mindig rendíthetetlen szilárdsággal ejtette ki e szavakat, kezdetben magasra emelve a keresztben végződő pásztorbotját, majd, amikor energiája fogyatkozni kezdett, a pásztorbotba kapaszkodva, egészen addig az utolsó Nagypéntekig, amikor magánkápolnájából követte a Keresztutat, karjai közé szorítva a keresztet.

Nem feledhetjük el azt az utolsó és csöndes tanúságtételét a Jézus iránti szeretetéről. Az emberi szenvedésnek és hitnek ez az ékesszóló jelenete, azon az utolsó Nagypénteken a hívőknek és az egész világnak a keresztény élet titkára mutatott rá. „Ne féljetek” bátorításának nem emberi erő, nem az elért sikerek volt az alapja, hanem kizárólag Isten Szava, a Kereszt, Krisztus Feltámadása. Ahogy fokozatosan meg lett fosztva mindentől, utoljára még a szavaktól is, Krisztusra való hagyatkozása egyre nyilvánvalóbbá vált. Mint ahogy Jézussal történt, így II. János Pál esetében is a szavak helyébe lépett a legvégső áldozat, önmaga átadása. Krisztusnak adott életének a halál volt a pecsétje. Krisztushoz vált hasonlóvá fizikailag is a szenvedésben és a mennyei Atyára való teljes ráhagyatkozásban.

„Hagyjátok, hogy visszatérjek az Atyához” – ezek voltak utolsó szavai a mellette állók tanúságtétele szerint. Ez volt élete beteljesedése, amelyet maradéktalanul az Úr arcának megismerésére és szemlélésére szentelt.

XVI. Benedek homíliájában megköszönte a híveknek, hogy ezen a napon csatlakoztak hozzá a szeretett II. János Pál lelki üdvéért bemutatott szentmisén. Köszöntötte az Isteni Irgalmasság első világkongresszusának résztvevőit, akik ezekben a napokban elmélyítik II. János Pálnak erre a témára vonatkozó gazdag tanítását. Az isteni irgalmasság – ezt ő maga hangoztatta – pápasága olvasatának kiváltságos kulcsa. Azt akarta, hogy Isten irgalmas szeretetének üzenete eljusson mindenkihez és arra buzdította a híveket, hogy tegyenek róla tanúságot. Ezért emelte az oltár dicsőségére Fausztina Kowalska nővért, az egyszerű szerzetesnőt, aki egy titokzatos isteni terv szerint az Isteni Irgalmasság prófétai hírnökévé vált. Isten Szolgája II. János Pál ismerte és személyesen megélte a XX. század nagy tragédiáit.

Hosszú időn át kereste a választ, hogy hogyan lehetne feltartóztatni a gonosz áradatát. A választ csak Isten szeretetében találhatta meg. Egyedül az Isteni Irgalmasság képes ugyanis határt szabni a rossznak, csak Isten mindenható szeretete győzheti le a gonosz erőszakot, az önzés és a gyűlölet pusztító hatalmát. Ezért utolsó lengyelországi látogatása során, szülőföldjére visszatérve ezt mondta: „Az ember számára nincs más reményforrás, mint Isten irgalmassága”.
Adjunk hálát az Úrnak, hogy az egyháznak ajándékozta ezt a hűséges és bátor szolgáját. Dicsérjük és áldjuk a Boldogságos Szűz Máriát, amiért szüntelenül őrködött személye és szolgálata felett, a keresztények és az egész emberiség javára – mondta homíliájában XVI. Benedek pápa.

A hívek tapsa mindkét pápának szólt, amikor a Szentatya így folytatta: ”Miközben felajánljuk nemes lelkéért a megváltó áldozatot, kérjük, hogy továbbra is járjon közben értünk a mennyekből, különösen értem, akit a Gondviselés arra hívott, hogy átvegyem felbecsülhetetlen spirituális örökségét. Bárcsak az egyház, követve tanítását és példáját, hűségesen és kompromisszumok nélkül folytatná evangelizáló küldetését, fáradhatatlanul terjesztve Krisztus irgalmas szeretetét, aki az egész világ számára a valódi béke forrása” – fejezte be szentbeszédét XVI. Benedek pápa.