XVI. Benedek pápa beszéde a Szalézi Társaság nagykáptalanjának résztvevőihez

Hétfőn délelőtt a Szentatya kihallgatáson fogadta a Bosco Szent János, torinói pap által a társadalomból kirekesztett fiatalok nevelésére alapított férfi szerzetesrend, a Szalézi Társaság káptalani ülésének résztvevőit. A Pápát a kihallgatás elején Don Pascual Chávez Villanueva, a szaléziak újból megválasztott legfőbb elöljárója köszöntötte. A 26. általános káptalan során, a múlt héten megválasztották az új általános tanács tagjait is. Összesen 233 rendtag vesz részt a megbeszélésen a közel 16 ezer szalézi szerzetes nevében, akik a világ 129 országában végzik szolgálatukat. A legfőbb elöljáró a spanyol Pascual Chávez atya az alapító Bosco Szent János szavaival fejezte ki örömét azért, hogy a találkozhatnak a Szentatyával: „Bármilyen fáradozás semmiség, amikor az Egyházról és a Pápáról van szó”. A Szentatya beszédében az alapító kegyelmi adományaihoz való hűségre buzdította a szalézi szerzeteseket, arra kérve őket, hogy apostoli szenvedéllyel folytassák nevelői küldetésüket, ebben a válsággal terhes mai világban. A fiatalok a nagy társadalmi, gazdasági és politikai változásokat szemlélve kérdőre vonják a felnőtteket az alapvető etikai, kulturális és környezeti problémák kapcsán, miközben azt tanúsítják, hogy értékekre vágynak: maradéktalan életre, valódi szeretetre és építő szabadságra. Don Bosco Társaságának igazi hivatása az, hogy felismerje ezeket a törekvéseket és választ adjon azokra a jézusi üzenet fényében. Don Bosco akarata az volt, hogy a megszentelt életet választó személyek biztosítsák kegyelmi adományainak folytonosságát az egyházban. A szalézi mozgalom a mai időkben is csak akkor tud majd növekedni a karizmáik iránti hűségben, ha megszentelt személyek erős és eleven csoportja marad a középpontban. Ezért nagyon fontos, hogy minden szalézi megerősödjön hivatásában, és teljességében megélje a szerzetesi életre szóló meghívását. Szükséges mindenek előtt az alapos képzés, hogy a mai erősen szekularizált világban az egyház számíthasson lelkileg, kulturálisan, emberileg jól felkészült szerzetesekre. A Szentatya a szaléziak lelkére kötötte a napi közösségi szentmisét és az imádságot. Azt kérte, hogy éljenek egyszerűségben, szegénységben és tegyenek meg mindent a szalézi azonosságtudat megerősítésére. Ebből táplálkozik az apostoli elhivatottság, az egyházi közösség igazi spiritualitása és a fiataloknak szentelt élet ajándéka, főként azok iránt, akik hátrányos helyzetben és nélkülözések között élnek. A szaléziak apostoli szolgálata csak ilyen körülmények között tud választ adni arra a nagy nevelői szükséghelyzetre, amellyel a Pápa a római egyházmegye híveihez intézett levelében is foglalkozott. A nevelni soha nem volt könnyű – mondta a Pápa említett levele szavait idézve – és úgy tűnik ma még nehezebb a feladat. Egyre több szülő és tanár lemond erről a feladatról és meg sem érti, hogy valójában miben áll küldetése. Az ok pedig főként az, hogy kihunyt a remény a szívekből. A nevelés válságának gyökerénél tehát az életbe vetett bizalmatlanság húzódik meg. Végső elemzésben ez azt jelenti, hogy nem bízunk Istenben, Aki meghívott bennünket az életre. A fiatalok esetében rendkívül fontos, hogy a család aktív alanya legyen a nevelésnek. A család sajnos ma gyakran nem képes megküzdeni a nevelés során felmerülő kihívásokkal, nincsenek javaslatai, vagy egyenesen eleve feladja a küzdelmet. A szaléziak alapítója, Don Bosco különös elkötelezettséget érzett éppen a gyermekek, fiatalok iránt. Ebből a karizmából merítve segítsék Don Bosco mai követői a fiatalokat és a családokat egyaránt, hogy meg tudjanak felelni nevelői küldetésüknek. A Szentatya végül hálát adott Istennek kegyelmi adományaik jelenlétéért az egyházban és kifejezte jókívánságát, hogy képesek lesznek megvalósítani káptalani ülésük célkitűzéseit.