A vatikáni főpásztor,
aki magyar egyetemistákat részesített a keresztség és a bérmálás szentségében, a következőket
nyilatkozta műsorunk számára:
Boccardo püspök: A szertartásra az egyetemi
kápolnában került sor, ahol a hallgatók minden vasárnap rendszeresen találkoznak.
A szertartást tehát a vasárnapi szentmise keretében végeztük el. Azokon a fiatalok
kívül, akik a keresztség illetve a bérmálás szentségében részesültek, sok-sok társuk
volt jelen, akik az egyetem keresztény közösségét alkotják. A keresztény élet jelentőségteljes
pillanata volt, amely egyben tanúskodott a hívő egyetemisták közösségének életerejéről.
Megkérdeztem őket, hogy miért döntöttek a keresztség illetve a bérmálás szentségének
felvételéről. Mindnyájan a maguk módján azt válaszolták, hogy azoknak a társaiknak
a tanúságtétele volt döntő számukra, akik elkötelezetten élik meg keresztény hitüket
az egyetemi közösségben. VR: Püspök úr, mi a jelentősége annak,
hogy erre a szertartásra éppen az Isteni Irgalmasság vasárnapján került sor, néhány
nappal Isten Szolgája, II. János Pál pápa halálának harmadik évfordulója előtt. Tudjuk,
hogy az ünnepet az ő kívánságára tartjuk Húsvét második vasárnapján.
Boccardo
püspök: Mindenekelőtt hangsúlyoznám, hogy Fehérvasárnap, "Dominica in Albis",
szorosan kapcsolódik a húsvéti misztériumhoz, Húsvét vigíliájához. Az egyház évszázados
hagyománya szerint a katekumenek ekkor részesültek a keresztség szentségében. Így
bekapcsolódnak a meghalt és feltámadt Krisztus misztériumába. Ez a nap arra szólít
fel bennünket, hogy elmélkedjünk Isten irgalmasságának gazdagságáról. Isten továbbra
is hívja minden gyermekét, életkorra, társadalmi helyzetre, fajra, iskolai végzettségre
való tekintet nélkül. Erre az irgalmasságra a világnak csakúgy, mint tegnap, mint
mindig, ma is olyan nagy szüksége van. Szüksége van rá, hogy megtapasztalja ezt az
irgalmasságot a szentségeken keresztül, a minden nap megélt keresztény hit révén.
Meg kell tapasztalni a keresztények tanúságtétele által is, akik nemcsak címzettei,
hanem eszközei is az isteni irgalmasságnak, amelyet terjeszteniük kell környezetükben.
Végül pedig szólnunk kell a II. János Pál iránti szeretetteljes tiszteletről,
hiszen ő olyan sokat tett a világ ifjúságáért. A mai fiatalok mindnyájan emlékeznek
atyai szeretetére, közelségére. Azok számára is, akik vasárnap este a keresztség és
a bérmálás szentségében részesültek, vonatkozási pontot jelent a pápa ereje és tanúságtétele,
az, hogy hosszú szolgálata során szakadatlanul és hűségesen Jézus Krisztusra irányította
tekintetüket.
VR: Püspök úr, Ön nem először jár Magyarországon, hiszen
elkísérte II. János Pál pápát mindkét magyarországi apostoli látogatására, 1991-ben
illetve 1996-ban. Hogyan ítéli meg az azóta eltelt változásokat Magyarországon?
Boccardo
püspök: Különösen emlékszem a pápa 1991-es látogatására, ahogy mondani szokás,
nem sokkal a (berlini) fal összeomlása után. Több mint 15 év után Magyarország természetesen
megújult, lüktető élet jeleit mutatja, megújult az épületekben, az élet külső körülményeiben.
Remélem, hogy a nehézségek ellenére az ország megújul szociális és erkölcsi téren
is, amelyre mindnyájunknak olyan nagy szüksége van.