Húsvétvárás – Dsida Jenő költeményét Ulbrich András szavalja el
Húsvét, húsvét! a kábult
emberek harsogva mennek templomi zászlókkal tüzes-piros nagyszombat alkonyán. Templomokból
kibúg az orgona. a világ ujjong, kongnak a harangok és körmenetre siet az anyám.
Szobám
sötétedik, nehéz a szívem s azt gondolom: be jó is lenne már, ha nem gunnyadnék
többé pörlekedve, szívemnek sánta lába meggyógyulna s tüzes-piros nagyszombat
alkonyán mehetnék egyszer én is körmenetre.
Sok éve egyszer mentem az
uccákon. Szememből lassan könny hullott az útra, könnycsepp és bánat, hervadás,
halál – Sok esztendős könnyek száraz nyomában az életrekelt nagyszombati Krisztus kicsi
szobámba vajjon eltalál?
Benyit az ajtón, fénylő lesz az arca, lelkem
fala sugárzón hirdeti, hogy megbékéltünk, nincsen haragunk... Künt körmenet
lesz, kongnak a harangok, de mi Krisztussal, a drága Krisztussal nagyszombat
este ketten maradunk.