A verset Ulbrich András mondja el: János a Mester
nagy szívén pihen, E tiszta szíven, e csöndes sziven Pihen, de lelke a holnapra
gondol S fiatal arca felhős lesz a gondtól. Mély hallgatás virraszt az asztalon. Az
olajfák felől a fuvalom Hűsen, szomorún a szobába téved, Be fáj ma a szél, az
éj és az élet! Tamás révedve néz a mécsvilágra, Péter zokog és árvább, mint
az árva, Judás se szól, csak apró szeme villan, Remegve érzi: az ő órája itt
van! Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében Mély tengerek derűs békéje él
benn. Az ajka asztali áldást rebeg S megszegi az utolsó kenyeret!