„Krisztus misztériuma ma is élő és időszerű valóság” – mondta katekézisében a Pápa

XVI. Benedek pápa Nagyhét szerdáján is először a Szent Péter bazilikában összegyűlt híveket köszöntötte, közöttük azokat a fiatalokat, akik különböző országokból érkeztek Rómába, hogy részt vegyenek az UNIV – egyetemisták nemzetközi kongresszusán. A keresztény képzés jelentőségét hangsúlyozó kezdeményezés az Opus Dei személyi prelatúrához fűződik.

Katekézisét a Pápa a VI. Pál kihallgatási teremben mondta el a világ minden részéről összegyűlt zarándokoknak. Elmélkedésének középpontjában a közelgő ünnepek álltak. Emlékeztetett rá, hogy elérkeztünk a húsvéti Szent Háromnap vigíliájához. A most következő három nap szent, mert újból átéljük megváltásunk központi eseményét: Jézus Krisztus kínszenvedését, halálát és feltámadását. Egyetlen napnak is tekinthetnénk őket, mivel a liturgikus év, valamint az egyház életének középpontját és csúcsát jelentik. A nagyböjti időszak végén mi is át akarjuk élni az Úr szenvedését, és örömmel készülünk az igazi Húsvétra.

Nagycsütörtökön az egyház az Utolsó Vacsorára emlékezik, amelyen az Úr, kínszenvedés és halála előestéjén, megalapította az Oltáriszentséget és a papság szentségét. Azon az éjszakán Jézus ránk hagyta új parancsolatát „mandatum novum”, a testvéri szeretet parancsát. Mielőtt belépnénk a Szent Háromnap liturgiájába, azzal szoros összefüggésben, minden egyházmegyei közösségben csütörtökön délelőtt krizmaszentelő misére kerül sor. A püspök, papjaival együtt megújítja a szenteléskor elhangzott fogadalmakat. Ekkor áldják meg a szent olajakat: a katekumenek és betegek olaját, valamint a szent krizmát. Minden egyházmegye számára fontos szertartásról van szó, amely kifejezi az egységet és a Krisztushoz, az egyetlen és örök Paphoz való hűséget. Az esti szentmise az Utolsó Vacsorára emlékezik, amikor Krisztus mindannyiunknak az üdvösség táplálékaként adta önmagát mint a halhatatlanság orvosságát: ez az Eucharisztia misztériuma, a keresztény élet forrása és csúcspontja – mondta szerda délelőtti katekézisében a Szentatya. A lábmosás alázatos, de annál kifejezőbb gesztusa arra emlékeztet, hogy az Úr konkrét tettével hirdette a szeretet primátusát, amely szolgálat, önmagunk teljes átadása. Szép hagyomány szerint a hívek imavirrasztással és az Oltáriszentség imádásával zárják a nagycsütörtöki szertartásokat, hogy kapcsolódjanak lélekben Jézus haláltusájához a Getszemáni kertben.

Nagypéntek Jézus kínszenvedésére, keresztre feszítésére és halálára emlékezik. Ezen a napon az egyház nem mutat be szentmisét, hanem a hívek összegyűlnek, hogy elmélkedjenek a gonosz és a bűn nagy misztériumáról, amely az emberiségre nehezedik. Miután meghallgatják Krisztus szenvedéstörténetét, a hívek imádkoznak az egyház szükségleteiért, hódolnak a Szent Kereszt előtt, és áldozáshoz járulnak. A népi ájtatossági gyakorlatok közül kiemelkedik a Via Crucis, amely az idők során számos spirituális és művészi kifejezésmóddal gazdagodott az egyes kultúrákban.
Nagyszombatot a mély csönd jellemzi, különösebb liturgia nélkül. Miközben várják a Feltámadás nagy eseményét, a hívek Máriával együtt kitartóan imádkoznak és elmélkednek. Szükség van valóban egy napi csöndre, hogy elmélkedjünk az emberi élet valóságáról, a rossz erejéről, és arról a nagy erőről, amely Jézus kínszenvedéséből és Feltámadásából fakad. Nagy jelentősége van ezen a napon a gyónás szentségének, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megtisztuljon szívünk, és megújulva ünnepelhessük Húsvétot. Legalább egyszer egy évben szükségünk van erre a belső megtisztulásra és megújulásra – mondta katekézisében a Szentatya.

A nagyszombati csönd végül a húsvéti virrasztásba torkollik, amely bevezet a történelem legfontosabb vasárnapjába, Krisztus Húsvétjába. Az egyház az új, megáldott tűz mellett virraszt, és elmélkedik az Ó- és Újszövetség ígéretéről, arról, hogy végleg megszabadulunk a bűn és a halál ősi rabszolgaságából. Az éjszaka sötétjében meggyújtják a húsvéti gyertyát, amely a dicsőségesen feltámadt Krisztus jelképe. Krisztus, az emberiség világossága eloszlatja a szív és a lélek sötétségét, és minden emberre kiárasztja fényét. Felhangzik Húsvét nagy üzenete: Krisztus valóban feltámadt. Halálával örökre legyőzte a rosszat és minden embernek Isten életét hozta el ajándékba. Ősi hagyomány szerint Húsvét vigíliáján keresztelik meg a katekumeneket – tette hozzá a Pápa, majd így folytatta:

„Húsvét ragyogó éjszakájából Krisztus öröme, világossága és békéje minden keresztény közösség híveinek életét elárasztja, eljut a tér és idő minden pontjára”.
Krisztus misztériumára emlékezni annyit jelent, hogy meggyőződéssel valljuk: amit ünneplünk az élő és időszerű valóság. Foglaljuk tehát imáinkba napjaink drámai tényeit és helyzeteit. Tudjuk, hogy történelemben soha nem lehet az utolsó szó a gyűlöleté, a megosztottságé, az erőszaké. A szeretet erősebb, mint a gyűlölet, és nekünk a szeretet győzelméhez kell csatlakoznunk. Mária vezessen bennünket ezen az úton, hiszen elkísérte isteni Fiát a keresztúton és hite erejével részt vett üdvözítő terve megvalósulásában – zárta szerda délelőtti katekézisét a Szentatya.