„Európa a nagy zarándokutak mentén született, a zarándokok voltak az európai tudat első letéteményesei”

Ez az üzenete annak a fotókiállításnak, amely március 14-én nyílt a Vatikánban, a Bazilika Szent Péter térre néző Nagy Károly szárnyában. A kiállítás április 13-ig tekinthető meg, a belépés díjtalan.

Paolo Caucci von Saucken olasz történész, a kiállítás rendezője az Osservatore Romano március 13-i számában megjelent ismertetőjében emlékeztet azokra a fontosabb eseményekre, amelyek nyomán az utóbbi két évtizedben a zarándoklatok jelentős újraéledésének lehetünk tanúi. Mindenekelőtt az 1982-es Szent Jakab év jelentett fontos kiindulási pontot, amikor II. János Pál Santiago de Compostela-ból buzdítást intézett Európához. Isten Szolgája arra szólította fel a földrészt, hogy térjen vissza keresztény gyökereihez, ismét találja meg spirituális egységét a zarándokok példája nyomán, akik az Apostol sírja felé haladva az európaiság tudatának első letéteményeseivé váltak.

1987-ben az Európai Tanács szintén felveti a kérdést. Polgármesterek, kulturális intézmények képviselői és egyszerű zarándokok százainak javasolta, hogy a laikus földrész alapjaiba foglalják bele és egy ún. Szent Jakab nyilatkozatban szögezzék le: Európa a zarándokutak mentén született.

A zarándoklatok újjáéledéséhez szintén hozzájárult az 1999-es Szent Jakab év, valamint az azt követő jubileumi szentév. Az ekkor rendezett tudományos konferenciák mind rámutattak, hogy a három fő zarándokútvonal (peregrinationes maiores) – Santiago – Róma – Jeruzsálem alapvető egysége mélyen megjelölte a középkori Európa civilizációját. A Santiago-Róma zarándokút 2500 km hosszú, amely a Spanyolország legnyugatibb csücskén fekvő galíciai szentélyből indul ki, Franciaország déli részén, Toulouse érintésével jut el Itáliába. A zarándokút Montpellier-ben válik ketté, északon az Alpokon át, délen pedig a tengerparton haladva juthattak el a hívek Szent Péter sírjához. A zarándokutak mentén kisebb-nagyobb szentélyek épültek, a folyókat hidakkal ívelték át. A közös civilizációhoz való tartozás érzését még csak erősítette, hogy nemcsak helyi, hanem gyakran nemzetek felett álló ispotályokban látták el az útközben megbetegedett zarándokokat. A keresztény szeretetben mélyen gyökerező befogadás alapelvét valósították meg a gyakorlatban.

A vendégszeretetet már Szent Benedek Regulája is előírta, valamint az 1260-as Codex calixtinus – Szent Jakab tiszteletének könyve leszögezte, hogy aki a zarándokokat szeretettel befogadja, nemcsak Szent Jakabot, hanem magát Jézus Krisztust látja vendégül. Ez a befogadásra épülő filozófia, amely egységes volt a keresztény világ minden zarándokútján, olyan nemzetek felett álló betegápoló rendek születését eredményezte, mint a jeruzsálemi Szent János – a johanniták – lovagrendje, vagy Szent Lázár – a lazaristák – rendje. Erről a valós egységről tanúskodtak maguk a zarándokok is útinaplójukban. A zarándokutak később Mária kegyhelyekkel is kibővültek, mint Loreto, Montserrat, Zaragoza, vagy Szent Ferenc emlékét idéző helyekhez kapcsolódtak, mint Assisi, La Verna. A zarándoklatok újjászületésének nagy lendületet ad majd éppen Assisi és Santiago de Compostela testvérvárosi kapcsolata, amelyet májusban ír alá a két város.

A középkorban útra kelt zarándokok védőszentjeinek közös tisztelete is hozzájárult az egységes civilizáció kialakulásához: közöttük van mindenekelőtt Szent Jakab, tovább Szent Kristóf, az utak, veszélyes átkelőhelyek patrónusa, valamint Szent Márton, aki a pannóniai Savariatól Észak-Itálián át eljutott a franciaországi Tours-ig. A nagy zarándokutak mentén született közös civilizáció témáját mélyítette el egy 1997-es nagyszabású nemzetközi konferencia is, amelynek címe: „Santiago, Róma, Jeruzsálem” volt.

A mostani vatikáni kiállítás 80 fotója ezekből az előzményekből merítve mutatja be a mai zarándokokat, akik középkori elődeik nyomdokaiba lépve kívánják újraszőni az egész földrész arculatát kialakító keresztény civilizációt.
Az egyik fotó a Santiagótól még nyugatabbra, mintegy 100 km-nyire fekvő Finisterre vezet el bennünket, amelyet gyakran felkeresnek a compostelai zarándokok, hogy az óceán vizében megfürödjenek, elégessék ruházatuk egy darabját és emlékbe egy kagylót vigyenek magukkal. A kép felirata mintegy összefoglalja a zarándokokat vezérlő célt: „Finis terrae - initium coeli” (vége a földnek – kezdődik az ég) vagyis a földi zarándoklat végén eljutni az égbe.