A Szentatya katekézise a szerdai délelőtti általános kihallgatás alkalmával

XVI. Benedek pápa szerdán délelőtt két különböző helyszínen tartotta meg az általános kihallgatást. Először a Szent Péter bazilikában olasz iskolások népes csoportját köszöntötte, majd a VI. Pál teremben találkozott a világ minden részéből érkezett zarándokokkal. A két legnagyobb csoportot a németek és az Amerikai Egyesült Államokból érkezett katolikusok alkották. Az audiencián összesen 13 ezer személy vett részt.

A Szent Péter bazilikában a Szentatya az Olaszország különböző részeiből érkezett iskolai csoportokhoz intézte szavait. A Pápa kedves barátainak nevezte az olasz diákokat. Manapság az új nemzedékek nevelése területén az iskoláknak számtalan kihívással kell megküzdeniük – emlékeztetett rá a Szentatya. Az iskolák és a tanárok legfontosabb hivatása az, hogy értékálló kulturális, társadalmi, etikai és vallási üzenetet közvetítsenek a fiataloknak. A gyors és mélyreható változások által megjelölt mai korban a Krisztus útján járó fiatalok számára fontos, hogy minél jobban megértsék a hit tanítását és gondot fordítsanak lelki életük ápolására. A Szentatya végül arra kérte az olasz diákokat, hogy jól készüljenek fel a közelgő húsvéti ünnepekre.

A Szentatya az általános kihallgatás második részét a VI. Pál teremben tartotta meg. Az ott összegyűlt nemzetközi zarándokseregnek mondta el hagyományos olasz nyelvű katekézisét, amelyet rövidebb formában megismételt a világnyelveken is. A Pápa az itáliai félsziget két nagy keresztény íróját, Boethius és Cassiodorus alakját mutatta be. A nyugat-római birodalom bukása utáni időszakban élt írók legfőbb törekvése az volt, hogy az új keresztény nemzedékek számára megőrizzék és átadják a görög és római műveltség gazdag örökségét.

Boethius 480-ban született Rómában. Egészen fiatalon közéleti szerepet vállalt, alig 25 éves volt, amikor szenátor lett. Sokrétű tevékenysége nem akadályozta meg abban, hogy alapos filozófiai és vallási tanulmányokat végezzen. A görög filozófia fogalomkörét alkalmazta a keresztény hitre, és ezáltal próbált összhangot teremteni a hellén-római örökség és az evangéliumi üzenet között. Költői munkái közül legismertebb a börtönben írt „De consolatione philosophiae”, a „Filozófia vigasztalása” c. műve. Boethiust igazságtalanul azzal vádolták, hogy merényletet készített Theodorik király ellen. A vád valódi hátterében azonban nemzeti és vallási okok álltak, mivel Theodorik ariánus vallású barbár gót vezér volt. Boethiust halára ítélték és 524-ben kivégezték.

Éppen drámai sorsa miatt, személyes tapasztalata tükrében Boethius a mai kor embereihez is szól, főként azokhoz, akik a világ annyi részén megismerik a jogszolgáltatás igazságtalanságát. Minden fogoly, bármely ok miatt kerül börtönbe, megtapasztalja ennek a helyzetnek a súlyosságát, főként, ha eltorzul a kínvallatás borzalmai között. Boethiusnak is el kellett viselnie a kínzást, egyedül politikai, személyes és vallási meggyőződése miatt. Ezért jelképévé vált mindazoknak, akiket bármily korban, bármilyen váddal igazságtalanul bebörtönöztek.

Fogsága idején megtanulta, hogy mekkora a különbség a látszólagos jó és az igazi jó között és megértette, hogy Isten az igazi jó, amit nem lehet elvenni senkitől. Megtanulta továbbá azt is, hogy a világot nem a végzet kormányozza, hanem a gondviselés, amelynek van arca és amellyel lehet beszélni, mert Ő Isten. Boethiusra az észak-olaszországi Pavia város a liturgiában, mint a hit vértanújára emlékezik.

Boethius kortársa volt a calabriai születésű Marcus Aurelius Cassiodorus. 485-ben született és 95 éves korában hunyt el a Vivarium szerzetben, amelyet ő maga alapított az antik kulturális értékek megőrzésére. A magas társadalmi réteghez tartozó Cassiodorus párját ritkító elkötelezettséggel szentelte életét a politikának és a kultúra ügyének. Rendkívül sokat tett azért, hogy ne vesszen el a római birodalom aranykorának hatalmas kulturális öröksége. Ennek érdekében nagylelkűen együttműködött az Itáliában megtelepedett új népekkel.

A történelmi körülmények miatt nem válthatta valóra legnagyobb álmát, azt, hogy szintézist alkosson Itália római-keresztény hagyománya és a gótika új kultúrája között. Ám ugyanezek a körülmények elvezették arra a felismerése, hogy a monasztikus mozgalom gondviselő szerepet játszhat a keresztény területeken. Meggyőződéssel állította, hogy az antik világ hatalmas kulturális örökségének megőrzését a szerzetesekre kell bízni. E célból alapította meg a Vivariumot, amelyben a szellemi munka nagy becsben részesült, anélkül azonban, hogy ez a legkisebb mértékben csökkentette volna a monasztikus lelkiséget és a szegények iránti szeretetszolgálatot.

Cassiodorus maga is elmélyülten tanulmányozta a filozófiát, a teológiát és az exegézist, nagy becsben tartotta Szent Jeromos és Ágoston műveit. Szent Jeromos nyomán a Vivarium szerzeteseit így buzdította: A győzelem pálmáját nem csak azok nyerik el, akik vérük kiontásáig harcolnak, vagy szüzességben élnek, hanem azok is, akik diadalt aratnak a test vétkei felett és megőrzik az igaz hitet.”

Katekézise elhangzása után a Szentatya különböző nyelveken köszöntötte az egyes csoportokat, köztük pl. lengyel és horvát zarándokokat. A szerda délelőtti általános pápai kihallgatás egyik érdekes mozzanata végül az volt, hogy a Pápa latinul, azon a nyelven szólított meg egy csoportot, amelyet a II. Vatikáni Zsinatig általánosan használtak és amely ma is a katolikus egyház hivatalos nyelve. A latinul tanuló diákok a távoli Svédországból érkeztek, tanáraik vezetésével. A Pápa arra kérte a svéd diákokat, hogy tanulják tovább a latin nyelvet, amelyen keresztül megízlelhetik a keresztény és a római antik világ értékeit és így hozzájárulnak az emberi és spirituális örökségek gyarapodásához.