Az Opus Dei személyi prelatúra alapításának XXV. évfordulója
Március 10-én, hétfőn délelőtt a Szent Kereszt Pápai Egyetem II. János Pál aulájában
tanulmányi napot tartottak a negyedszázados évforduló alkalmából. Egyházi szakértők
és személyiségek gyűltek össze, hogy elmélyítsék az első személyi prelatúra teológiai
és jogi jelentését. Isten Szolgája, II. János Pál 25 évvel ezelőtt „Ut sit” k.
apostoli konstitúciójával alapította az Opus Dei személyi prelatúrát a II. Vatikáni
zsinat által teremtett lehetőség nyomán azzal a céllal, hogy elősegítse az egyház
evangelizáló tevékenységének dinamizmusát. A „személyi” jelző azt jelenti, hogy a
prelátus joghatósága nem korlátozódik egy meghatározott földrajzi területre, hanem
különböző egyházmegyékhez tartozó hívekre vonatkozik, akiknek sajátos lelkipásztori
ellátásra van szükségük. Ezek a hívek tehát tagjai egyrészt annak az egyházmegyének,
amelynek területén laknak, és egyben a személyi prelatúrának is.
Camillo Ruini
bíboros, a Pápa római helynöke a tanulmányi napot megnyitó beszédében köszönetét fejezte
ki az Opus Dei prelatúrának azért a szolgálatáért, amelyet a világ minden egyházmegyéje
számára végez, különös tekintettel Rómára. A Prelatúra nagy hangsúlyt helyez a
világi hívek képzésére, akik munkahelyükön, életállapotuknak megfelelően törekednek
az életszentségre és végzik apostoli tevékenységüket. Julián Herranz bíboros,
a Törvényszövegek Értelmezésével Foglalkozó Pápai Tanács elnöke az „Ut sit” k. apostoli
konstitúció előkészítését idézte fel. A bíboros hangsúlyozta, hogy a pápai Bulla kidolgozásának
folyamata arról tanúskodik, hogy II. János Pál mély kollegiális lelkülettel követte
és irányította a Püspöki Kongregáció munkáit: 34 nemzet 2084 püspökével konzultált
ebben a témában.
Javier Echevarría püspök, az Opus Dei prelátusa elmagyarázta,
hogy a személyi prelatúra a legmegfelelőbb formája annak a lelkipásztori kezdeményezésnek,
amely Szent Josémaría Escrivá nevéhez fűződik. 1928. október másodikán olyan intézményt
hozott létre, amelynek tagjai „mindennapi keresztények”. Az a meggyőződés hatja át
őket, hogy az emberi lét minden valóságát belülről kell átitatni a hittel. Ez vonatkozik
a munkahelyre, a családi és társadalmi élet minden területére. A prelatúra így kíván
hozzájárulni ahhoz, hogy helyreállítsa a hit és a konkrét evilági élet közötti összhangot.
A prelátus hozzátette: a képzés az Opus Dei legfőbb feladata. Ez teszi lehetővé,
hogy azok a személyek, akik a prelatúrához kívánnak tartozni, jól képzett tudattal,
keresztény módon, helyes döntéseket hozva cselekedhessenek szakmai, családi és társadalmi
életükben. Paul O’Challagan, a Pápai Szent Kereszt Egyetem Teológiai Fakultásának
dékánja arra mutatott rá, hogy az Opus Dei elkötelezettségének sajátossága a zsinati
tanításhoz viszonyítva nem az üzenet újdonságában áll, hanem abban, hogy a mű a gyakorlatban
kívánja megvalósítani az egyház küldetését, amely egyben a prelatúra küldetése. Nincs
sajátos tanítása, teológiája, mindössze az egyház egy kis részét alkotja, a hozzá
tartozó hívek sajátossága pedig az, hogy cselekszenek.
A tanulmányi napok
szervezője, Eduardo Baura professzor szerint az elmúlt negyedszázad pozitív tapasztalatai
alapján hasonló prelatúrák alapításával lehetne válaszolni egyéb időszerű lelkipásztori
szükségletekre, különös tekintettel arra, hogy társadalmainkat egyre inkább a személyek
mobilitása és a multikulturalitás jellemzi.