Pápai szentmise a római Szent Lőrinc nemzetközi ifjúsági központ fennállásának 25. évfordulóján

Az ember mindig ember marad a maga méltóságával, még ha kómában vagy embrió állapotban van is – hangsúlyozta XVI. Benedek pápa Lázár feltámasztásának evangéliumi részletéből kiindulva. A Vatikán közelében található, 1983-ban II. János Pál pápa által felavatott ifjúsági központ templomában a világ minden részéről érkezett fiatalok jelenlétében mutatott be ünnepi szentmisét vasárnap délelőtt a Pápa.

Homíliájában XVI. Benedek pápa a fiatalokhoz fordulva elmagyarázta, hogy mi az ember helye az életben, amelyet egy nagy fához hasonlított. Bár az ember része a nagy biokozmosznak, felülmúlja azt. Az ember mindig ember marad a maga méltóságával, még ha kómában vagy embrió állapotban van is. Azonban ha csak biológiai lényként él, nem fejlődik ki és valósul meg minden képessége, valamint nem nyílnak meg új dimenziók számára. Az első dimenzió a megismerés, amely az emberben – az állattól különbözően – a végtelen iránti szomjjal azonosul. Mindannyian vágyunk rá, hogy igyunk az élet forrásából. Ahhoz, hogy ezt megtegyük az emberi természet második dimenziójára bízzuk magunkat: a szeretetre. Az ember nemcsak egy lény, amely ismeretekkel rendelkezik, de barátság- és szeretet-kapcsolatban él. Az ismeret és az igazság dimenzióján túl elválaszthatatlanul létezik a kapcsolati (relacionális) dimenzió.

Az orvostudományról szólva a Pápa megállapította, hogy nagy küzdelmet képvisel az életért, de nem tudja kielégíteni az öröklét igényét, amely az ember sajátja még akkor sem, ha feltalálnák a halhatatlanság gyógyszerét.

Képzeljük el – mondta a Szentatya -, mi történne, ha az embernek halhatatlan biológiai élete lenne: a világ elöregedne és nem hagyna helyet a fiataloknak. Ez nem lehet tehát az a fajta halhatatlanság, amelyre mindannyian vágyunk. A halhatatlanság egyetlen igazi gyógyszere az Eucharisztia és az a bizonyosság, hogy Isten mindig szeret és vár bennünket – zárta homíliáját XVI. Benedek pápa a Szent Lőrinc ifjúsági központban.

A fiatalok több nyelven imádkoztak és énekeltek, ezzel gazdagítva a szertartást. Megköszönték a Pápának, hogy atyjuk és lelkipásztoruk. Hálájukat fejezték ki imáiért, nekik szóló szavaiért és üzeneteiért, amelyek Krisztus jelenlétére figyelmeztetnek, az elmélkedésre hívnak és Annak a szeretetére, aki nem vesz el semmit, de mindent odaajándékoz.