Európa jövőjéről tárgyaltak az Unió Püspöki Konferenciáinak püspökei Brüsszelben

Az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága március 5-től 7-ig tartotta tavaszi plenáris ülését a következő témáról: „Az emberi méltóság tiszteletben tartása és a teremtett világ megőrzése – a közjó megtestesülése az EU politikájában a XXI. században”. A COMECE találkozóján részt vett a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök, a bizottság tagja. Műsorunkban a főpásztor beszámolt a brüsszeli összejövetelről.

Európa jövőjéről tárgyaltak az Unió Püspöki Konferenciáinak püspökei (COMECE)
Brüsszelben, március 5. és 7. között.

A Lisszaboni szerződést követően felélénkült az Európai Unió bizottságainak tevékenysége.
Az Unió tagállamainak többsége elismerte Koszovó függetlenségét, új megegyezések születtek a környezetvédelemmel, a klímaváltozással kapcsolatban, komoly erőfeszítéseket tesznek a kultúrák közötti párbeszéd fokozására.

Ezek az események Főpásztoraink figyelmét sem kerülték el. Ezért az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak képviselői március 5. és 7. között Brüsszelben megtartották tavaszi közgyűlésüket, amelyen párbeszédet folytattak az Unió különféle bizottságainak több jeles képviselőjével, illetve vezetőjével. A tanácskozásokon mindvégig részt vett az Európai Unióhoz kirendelt brüsszeli apostoli nuncius is. A Lisszabanoni szerződést követően Főpásztoraink elsősorban tájékozódni kívántak az új európai elképzelésekről, és főleg az emberi jogok betartásáról és a teremtett világ egészséges megőrzéséről folytattak eszmecserét az Unió képviselőivel.

Ezek a témák természetesen túlmutatnak a napi politika eseményein, és összhangban állnak annak a kutatócsoportnak a munkájával, amely az Európai Unió jövőjével, jövőbeli működésével, lényegével, küldetésével foglalkozik, a viszonylag kis csoport élén olyan szakemberekkel, mint a korábbi spanyol miniszterelnök, Filipe Gonzales, vagy Lettország miniszterelnöke Vike Freiberga, illetve Jorma Ollila, finn vállalkozó.

Az Egyház és az Európai Unió közötti állandó párbeszéd által, püspökeink sajátos küldetésük és felelősségük tudatában segíteni akarják a felelős politikusok minden olyan törekvését, amely az Európai Unió minden polgárának jólétét szolgálja.

Tavaszi közgyűlésükön az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak képviselői felhívták a figyelmet arra, hogy az Unióban nem elég csupán minden ember szabadságát és jólétét biztosítani, hanem mindemellett szem előtt kell tartani az egész ember, a teljes ember igényeit is. A szabadság, a gazdagság, a jólét mellet gondoskodni kell az ember lelki szükségleteiről, lelki jólétéről, és ehhez megfelelő struktúrák is kellenek. Az eddigi európai politikát felül kell, hogy múlja az ún. európai metapolitika, amely tulajdonképpen minden politikai cselekvés értékalapját jelenti: a társadalmi élet lelki dimenzióját, a társadalmi élet mozgató életrendjét. Az Egyesült Európában még mindig nem alakult ki egy egységes vélemény arról, hogy tulajdonképpen mit is akarunk az egész Európai Unióval, hová törekszünk, mi a célunk. Egyáltalán mire jó az Európai Unió?

Abban a legtöbben egyetértenek, hogy az Európai Unió célja nem merülhet ki csupán a központi kormányzásban, a gazdasági jólét állandó fokozásában vagy a javak egyre nagyobb méretű birtoklásában, főleg ha a javak birtoklása egyre inkább csak egy kis csoport kiváltságává válik.
Az Európai Unióban újra szükségünk van Schuman, Adenauer és De Gasperi szellemi örökségére, természetesen az emberi méltóság tiszteletben tartására, Isten teremtett világának megőrzésére, a fokozódó igazságosságra, szolidaritásra, szubszidiaritásra, de az európai jólét ezen leegyszerűsített princípiumait mindenképpen tovább kell elemeznünk a „tanítás és nevelés”, „a kutatás és a technológia”, „a munka világa és a klímavédelem” viszonylatában is.

XVI. Benedek pápa röviden ezt így fogalmazta meg „A Názáreti Jézus” című könyvében: „Semmi sem lehet helyes, ha Istennel nem a helyes rend viszonyában állunk” (122. o).
A három napos konferencia témáiról, előadásairól e helyen természetesen csak vázlatosan, címszavakban lehet beszámolni; legfeljebb érzékeltetni lehet, hogy miről is esett szó.

Sok időt szenteltünk az ember méltóságának a munka világában. A munkahely az önmegvalósítás legfontosabb színhelye. Egyformán isteni feladat az alkotás és a munkavédelem. Szó volt a család védelméről, de a nevelés és az egyetemi képzés hiányosságairól is. Egyetemeink hova tovább bevásárló központtá válnak, ahol a fiatalok, megfelelő összeg ellenében, illetékességet szereznek arra, hogy később bizonyos munkát vállalhassanak, ahelyett hogy az „universitas” szellemében emberi nevelést is nyernének. Mind a munkahellyel, mind az egyetemi kiképzéssel kapcsolatban nagy gond a flexibilitás, az állandó továbbképzés, átképzés igénye, ami a jövőben csak fokozódik. Ennek megfelelően divatossá vált a „flexicurité” elve, ami a flexibilitás mellett, fokozni akarja a munkavállaló, a tanuló biztonságát is.

Nagy gond a Klímaváltozás, amellyel kapcsolatban Franz Fischler, egykori agrár-komisszár uniós bizottsága a COMECE-vel közös dokumentum kidolgozásán fáradozik, amelyben aztán főleg a vallási megfontolások, a keresztények felelőssége és életstílusa, politikai és szociális magatartása, a józanság és mértékletesség nyerne kifejezést.

Püspökeink igyekezetét a brüsszeli tavaszi konferencián jól tükrözi a francia miniszterelnök – Nicolas Sárközy egyik kijelentése: „Azt állítani, hogy Európa keresztény gyökerekkel rendelkezik, csak az egészséges emberi gondolkodás megnyilvánulása. De ezt nem állítani annyi, mint a történelmi valóságnak hátat fordítani”. Püspökeink ezen mégis túlmutatnak: Krisztus evangéliumát hirdetik az evilági hatalmasságoknak és törvényhozóknak az Európai Unió hatalmi központjában, és - minden ember szabadságán és jólétén túl követelik az egész, a teljes, a test-lélek ember el-idegeníthetetlen jogait.

München, 2008. március 8.

Cserháti Ferenc püspök