Az elvilágiasodás veszélyével szemben meg kell erősíteni a tudomány és a hit párbeszédét – mondta a Szentatya a Kultúra Pápai Tanácsa tagjainak

Utalással a plenáris ülés témájára: „Az egyház és a szekularizáció kihívása”, a Pápa rámutatott: az elvilágiasodás, amennyiben uralkodó ideológiává válik, elveszíti pozitív jelentéstartalmát. Elismeréssel szólt a tanács tagjainak erőfeszítéséről, amellyel arra törekszenek, hogy az egyház párbeszédet folytasson korunk kulturális mozgalmaival, és egyre jobban köztudottá váljon, hogy a Szentszék érdeklődéssel fordul a kultúra széles és változatos világa felé. Ma sokkal inkább, mint valaha, a kultúrák kölcsönös, egymás iránti nyitottsága kiváltságos területe annak a párbeszédnek, amelyet korunk emberei folytatnak a valódi humanizmus érdekében, túl a különbözőségeken. Az elvilágiasodás a kultúrákban olyan világnézetként jelentkezik, amelyben semmiféle utalás nincs a természetfelettire. Ez a nézet behatol a mindennapi élet területeire, és olyan gondolkodásmódot fejleszt ki, amelyben Isten teljesen vagy részben hiányzik az emberi létből és lelkiismeretből. Ez nemcsak a hívők számára jelent kívülről fenyegető veszélyt, hanem egy idő óta már megnyilvánul magában az egyházban is. A keresztény hitet belülről és mélységében torzítja el, és ez kihatással van a hívek mindennapi magatartására is.

A hívek a világban élnek gyakran befolyásolja őket az uralkodó kultúra, amely Isten gyakorlati tagadása. Ezek a modellek azt sugallják, hogy nincs többé szükség Istenre. Az élvhajhászó és fogyasztói szemlélet a világi híveket és a lelkipásztorokat a felületesség és önzés felé sodorja, amelyek ártalmasak az egyházi életre.

„Isten halála”, amelyet az elmúlt évtizedekben sok értelmiségi hirdetett, átadja helyét az egyén meddő kultuszának. Ebben a kulturális környezetben fennáll a lelki sivárság és a szív kiüresedésének veszélye, amely teret enged a pótvallásoknak, a bizonytalanul körvonalazott spiritualizmusnak. Fontos tehát, hogy ismét emlékeztessünk a lét nagy értékeire, amelyek a következők: a személy méltósága és szabadsága, minden ember egyenlősége, az élet és a halál értelme, a földi lét utáni élet – mondta XVI. Benedek pápa. Emlékeztetett Isten szolgája, II. János Pál tanítására, aki sürgette a világ különböző kultúráinak evangelizálását.

Újabban a globalizáció egyik hatásaként az információ új technológiái révén gyakran elterjednek a kultúrákban a nyugati materialista és individualista nézetek. Egyre nkább életformává válik az „Etsi Deus non daretur” – mintha Isten nem létezne – felfogás. Ennek eredete az értelem gőgje, holott az ész Isten által teremtett és szeretett valóság – mondta beszédében XVI. Benedek pápa. Az értelem világossága, amelyet a felvilágosodás felmagasztalt, de valójában szegényebbé tett, gyökeresen átveszi a hit, Isten világosságának a helyét. Nagy kihívásokra kell tehát az egyháznak válaszolnia ezen a téren. Rendkívül fontos a Kultúra Pápai Tanácsának elkötelezettsége, amely a tudomány és a hit közötti termékeny párbeszédre irányul. A hit tökéletesíti az értelmet, és az értelem a hittől kap erőt ahhoz, hogy felemelkedjen Isten és a spirituális valóság megismeréséhez. Ebben az értelemben az elvilágiasodás nem segíti elő a tudomány végső célját, amely az Isten képére teremtett ember szolgálatában áll – mondta beszédében a Pápa. A tudomány és a hit egyaránt arra kaptak meghívást, hogy szolgálják az embert és az emberiséget – hangsúlyozta. Arra buzdította a Kultúra Pápai Tanácsának tagjait, hogy fáradhatatlanul folytassák a kultúrákkal való párbeszédet. Az evangélium hirdetésével nézzenek szembe a szekularizáció aggasztó jelenségével, amely megakadályozza az embert, hogy megismerje az igazságot a maga teljességében.