P. Szentmártoni Mihály SJ elmélkedése Nagyböjt 5. vasárnapjára
Lázár feltámasztásának tartós üzenete (Ez 37, 12-14; Róm 8, 8-11;
Ján 11, 1-45)
Nagyböjt ötödik vasárnapjának első olvasmánya Ezekiel próféta
jól ismert látomását mondja el a kiszáradt csontvázakról, amelyeket Isten éltető ereje
új életre kelt. Vigasztaló gondolat, hogy Isten ma is az élet Istene, aki mindig képes
új életet önteni belénk, amikor úgy érezzük magunkat, mintha kiszáradt csontvázak
lennénk.
A második olvasmány Szent Pálnak a Rómaiakhoz írt leveléből vett
szakasz, amelyben kifejti, hogy az új élet, amelyet Krisztus adott nekünk, a Szentlélek
által valósul meg. A Szentlélek jelenléte életünkben a feltámadás záloga. Ehhez csatolódik
az evangéliumi szakasz, amelyben Szent János evangélista elmondja Lázár feltámasztásának
esetét.
Az evangéliumi elbeszélés Lázár feltámasztásáról megzavarja lelkünket.
Nem azért, mert nem hiszünk a csodában, nem is azért, mert nem hisszük, hogy Lázár
ténylegesen halott lett volna, még kevésbé azért nyugtalan a lelkünk, mert esetleg
nem hisszük, hogy Jézus képes volt a halottak feltámasztására, hiszen valljuk, hogy
Ő Isten Fia, az élet és a halál ura. Akkor mi hat tulajdonképpen zavaróan ebben az
evangéliumi eseményben?
Lázár feltámasztása azért hagy zavarban bennünket,
mert tulajdonképpen semmit sem tudunk Lázár további életéről. Hogyan lehetséges az,
hogy egy ilyen egyedülálló, rendkívüli esemény egyszerűen feledésbe merült? Hogyan
lehetséges az, hogy senki sem járt utána, hogy mi történt később Lázárral? Ma ez elképzelhetetlen
lenne. Fotoriporterek sokasága kísérné minden felé Lázárt, interjút készítenének vele,
könyvet írnának róla, az orvosok kísérleteket végeznének testén, hogy valóban élők-e
a sejtjei, működik-e az agya? Nem utolsó sorban pedig nekünk híveknek Lázár feltámasztása
nagyszerű érv lenne Isten létezésére vonatkozóan. Kifaggattuk volna Lázárt, milyen
a mennyország, látta-e Istent, hogyan néznek ki az angyalok? Ezzel ellentétben Lázár
tovább élt csendesen, mint ahogyan élt csendesen korábban is, élt tovább, mintha semmi
sem történt volna életében.
Talán éppen itt kell keresnünk ennek az eseménynek
az üzenetét. Lázár életében tényleg nem történt semmi lényeges újdonság. Élt, meghalt,
majd megint élt egy darabig és akkor újra meghalt. Vajon ez nem újdonság? – kérdezhetné
valaki. Nem újdonság annak, aki hisz Jézus Krisztusban. Lázár pedig hitt benne, találkozott
vele, felismerte benne a barátot, a Megváltót, Isten Fiát. Ez a találkozás és ez a
hit végérvényesen meghatározta Lázár életét. Ami ezek után történt, az már nem lehetett
neki újdonság. Ez ugyanaz a keresztény logika, amelyet Szent Pál költői ihletű szavakkal
alkalmaz magára, vagyis, hogy sem a halál, sem a világ összes szenvedése nem képes
elszakítani őt Krisztus szeretetétől. Lázár Krisztus hitében élt, Krisztus hitében
halt meg, Krisztus hitében kelt újra életre, Krisztus hitében halt meg másodszor is.
Élet és halál nála csak a keret volt, a tartalom mindig ugyanaz maradt: Krisztus szeretete.
Mi
tele vagyunk félelmekkel. Félünk az emberektől, a betegségektől, a jövőtől, a haláltól.
Ez bizonyos fokig elkerülhetetlen, hiszen minden olyan helyzet, amelyről úgy érezzük,
hogy kicsúszik ellenőrzésünk alól, félelmet okoz. De az, aki lelke mélyén igazán találkozott
Jézussal, nem fél már semmitől, mert már semmi olyan nem történhet, ami elszakíthatná
őt Isten szeretetétől.
Lázár feltámasztása az első keresztények számára szimbolikus
erővel is rendelkezett. A halott Lázár a bűn által Istentől és a keresztény közösségtől
elszakadt embert jelképezte, az életre kelt Lázár pedig a megtért bűnöst jelenítette
meg. Ebben az összefüggésben jelentőssé válik a többi szereplő is: Lázár nővérei,
valamint barátai, akik közbenjártak érte Jézusnál, akik elhengerítették a sírt záró
követ, akik megszabadították a halottat kötelékeitől. Ők az egyházat képviselik, amelynek
közvetítése révén jut el a hívekhez az új élet. Itt felidézhetjük azt, hogy a szentgyónásban,
a feloldozási formula szintén az Egyház közvetítő szerepét hirdeti, amikor a pap így
imádkozik: „Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki szent Fiának kereszthalála és feltámasztása
által kiengesztelte önmagával a világot, és kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára,
az Egyház szolgálata által bocsásson meg neked és adja meg a békét.“