„A nemzetközi fejlődés cserbenhagyta a szegényeket? – a Populorum Progressio 40 évvel
később” – az Acton Institute konferenciája Rómában
VI. Pál pápa 1967-es enciklikájában az átfogó emberi fejlődésre hívta fel a figyelmet.
Az amerikai kutatóintézet által február 28-án szervezett szeminárium a Regina Apostolorum
Pápai Egyetemen a következő kérdésekre keresett választ:
Vajon a nemzetközi
közösség mennyire vette figyelembe ezt a pápai felhívást? A fejlődő országok számára
hasznot hoztak-e a külföldi segélyek? A nemzetközi kereskedelem változtatott-e a szegények
életén? Mit jelent a valós emberi előrehaladás az egyház társadalmi tanítása szerint?
Michael Miller, az Acton Intézet programigazgatójának általános bevezetője
után Thomas Williams atya, a Regina Apostolorum Pápai Egyetem teológia professzora
beszédében teológiai szempontból közelítette meg a szegénység és a fejlődés kérdését.
Giampaolo
Silvestri, az AVSI nevű milánói, fejlesztési projektekkel foglalkozó nem-kormányzati
szervezet projektigazgatója gyakorlati példákon keresztül mutatta be a „Populorum
Progressio” aktualitását és a szegény országok fejlődését támogató katolikus szervezetek
előtt álló kihívásokat.
Szerkesztőségünknek adott interjújában elmondta, hogy
az 1967-es enciklika központi magva a hiteles emberi fejlődés és ez a népek előrehaladásának
ma is meghatározó szempontja. VI. Pál enciklikájának köszönhetően fellendült a missziós
tevékenység, amely többek között iskolák, kórházak építésében mutatkozott meg. Sajnálatos
módon a kormányok nem veszik figyelembe az egyháznak ezt a munkáját. A nemzetközi
szervezetek pedig ahelyett, hogy a különböző fejlesztési projektekben a személy fejlődésére
összpontosítanának – ahogy az a Populorum Progressio-ban le van fektetve – más elemekre
helyezik a hangsúlyt, ezért a világ tele van sikertelen együttműködési tervekkel –
állítja a területen dolgozó olasz szakember.
A globalizációra vonatkozóan
Giampaolo Silvestri megállapította, hogy amennyiben jól irányítják a folyamatot, pozitív
hatása lehet, növelheti pl. a rendelkezésre álló erőforrásokat a szegényebb népesség
számára. A társadalmi enciklikák tanításának népszerűsítésére az előadó a legjobb
módot abban látja, ha konkrét példákkal bizonyítjuk a világ számára, hogy a keresztény
szeretet válaszol a maga teljességében értékelt ember szükségleteire.
Philip
Booth professzor, a londoni Gazdaságtudományi Intézet (IEA) program igazgatója közgazdászként
értékelte VI. Pál pápa enciklikájának időszerűségét és a nemzetközi fejlesztési segélyek
hatásait a fejlődő országokban.
A Vatikáni Rádió magyar adásának adott interjújában
kifejtette, hogy az eredményeket tekintve megállapítható: azon túl, hogy nem jelentenek
megoldást a valós problémákra, a segélyek csak kismértékben nyújtanak segítséget az
adott országoknak és potenciálisan nagyon negatív következményekkel járnak.
Az
angol közgazdász teljesen összeegyeztethetőnek látja a globalizációt és az egyház
társadalmi tanítását. Utalt II. János Pál szavaira, miszerint azok az országok nem
fejlődnek, amelyek nem vesznek részt a globalizációs folyamatban. Philip Booth rámutatott:
mivel az egyház maga is egyetemes, nem támogatja, hogy az áruk és a szolgáltatások
szabad cseréjét – amelyről valójában a globalizáció szól – nemzeti határok fékezzék
meg.
Arra vonatkozóan, hogy van-e remény, hogy a nemzetközi fejlődés olyan
irányba mozdul el, amelyet a pápák társadalmi enciklikáikban lefektettek az angol
közgazdász kifejtette: igen, mivel a vonatkozó pápai dokumentumok a személy fejlődését
hangsúlyozzák és arra összpontosítanak. Ez egy alulról felfelé irányuló, önkéntes,
karitatív missziós tevékenységből származik. A reménynek tehát élnie kell és minden
katolikusnak feladata és kötelessége, hogy részt vegyen az egyház missziójában.