„Az űrön áthajolva” - stúdióbeszélgetés P. Sajgó Szabolcs jezsuitával

Szabolcs atya, aki részt vesz Rómában a jezsuiták január 7-én kezdődött 35. általános rendgyűlésén, felkereste szerkesztőségünket, hogy bemutassa hallgatóink számára
negyedik verseskötetét, amely tavaly jelent meg a Korda Kiadó gondozásában.

Címe: "Az Űrön áthajolva". Az előszóban, amelyet Czakó Gábor írt, a következőket olvashatjuk:
„A kötet – folytatása az előbbieknek: arról szól, amiről nem lehet beszélni, aminek leírására minden szó kevés és alkalmatlan”.

Az interjúban P. Sajgó arra a kérdésre válaszol, hogy hogyan lehet mégis szavak fomájába önteni az érzéseket, gondolatokat, amelyek mögött mindig ott sejlik a természetfeletti. A rövid sorok a lét nagy kérdéseit hordozzák magukban: élet és halál, születés és elmúlás, pillanat és örökkévalóság. A végkicsengés a remény, a feltámadás felé irányítja érzéseinket és gondolatainkat.

A szerzetes-költő szól a verssorok középre rendezett formájának jelentéséről, illetve a versekhez készült illusztrációkról, Kákonyi Júlia tündérmesék világát idéző varázslatosan szép monotípiáiról.

Az interjú végén P. Sajgó felolvassa „sms” c. költeményét.