"A nép, az életszentség és az egyház” - P. Federico Lombardi SJ, a Vatikáni Televíziós Központ igazgatójának heti jegyzete az "Octava Dies" c. műsor számára

Az a hosszú folyamat, amely egy személy életszentségének nyilvános elismeréséhez vezet, el sem kezdődhetne, ha azt nem maga a keresztény közösség terjeszti elő. A Szentségi Kongregáció új instrukciójának ez az egyik legjelentősebb megállapítása. Ebben a dokumentumban tehát az szerepel, hogy az eljárás elindításához abszolút szükséges, hogy a hívek meglehetősen nagy száma ténylegesen meg legyen győződve arról, hogy az érdekelt személy valóban életszentség hírében hunyt el. Ez az jelenti, hogy senkit sem lehet boldoggá vagy szentté avatni egyszerűen azért, mert „protekcióban” részesült, vagy mert befolyásos személyek ezt méltányosnak tartják. Boldoggá vagy szentté avatásra csak akkor kerülhet sor, ha a hívő nép körében él az a meggyőződés, hogy a hit rendkívüli tanújáról van szó, akinek szinte spontán módon kérhetjük közbenjárását, segítségét, hogy eljussunk Istenhez. Röviden tehát az egyház hiszi azt, hogy a Szentlélek jelen van és beszél Isten Népében, és olyan rendkívüli megérzéssel ruházza fel, amely által képessé válik, hogy felismerje az igazi életszentséget, annak vonzását és jelentőségét a keresztény életben.

Mindez annyira fontos, hogy az egyetemes egyháznak Rómában létesítenie kellett egy hivatalt és pontos jogszabályokat dolgozott ki, amelyeken keresztül párbeszédet folytat a hívő néppel az életszentség meglétének felismeréséről. Tanulmányozza ugyanakkor azt is, hogy Isten bizonyos jeleken keresztül – ezek a csodák – megerősíti-e az életszentség jelenlétét, hogy így teljes bizonyossággal eljuthassunk az egyház egy tagja életszentségének lehetséges nyilvános kihirdetéséhez. A boldoggá avatás, vagy egy szent kanonizálása ugyanakkor csak a „jéghegy csúcsa”, csak jelzés a következetes szeretetben megélt keresztény élet csodálatos valóságáról.

Az életszentség létfontosságú az egyház számára. Alapvető jelentőségű mindaz, amit az egyház tanít, valamint a közösségek jó megszervezése is, ám az életszentség az Istennel való kapcsolatban megélt keresztény élet teljessége és az amire minden más törekszik, nem más mint Isten dicsősége. Az életszentség az egyház hitelességének leghatékonyabb bizonyítéka. XVI. Benedek pápa szívesen alkalmazott szavaival: Isten nem egyedül jön, amikor találkozik velünk, hanem társaságban, mégpedig Máriával és a Szentekkel. Mi kérjük azt, hogy az Egyház legyen valóban mindig a szentek Édesanyja.