„Az egyháznak szüksége van rátok, hogy elvigyétek az evangéliumot oda, ahová mások nem jutnak el” – mondta a Pápa a jezsuita rendgyűlés tagjainak

„Szeretni és szolgálni” a Pápát, mint ahogy erre a rendet megkülönböztető „negyedik fogadalom” buzdít, szolgálni az egyházat elődeik legendás buzgóságával egy olyan korban, amelyben az evangélium hirdetése akadályokba ütközik az egyre terjedő etikai relativizmus és a gyakorlati materializmus következtében. XVI. Benedek pápa nagylelkű spirituális és apostoli elkötelezettséget kért beszédében a Jézus Társaságától, amely egy hónappal ezelőtt választotta meg az új generálist, a spanyol P. Adolfo Nicolás személyében.

A Pápa beszédében utalt rá, hogy a jezsuiták rendgyűlése nagy társadalmi, gazdasági és politikai változások idején zajlik. Olyan korban, amelyet etikai, kulturális és környezeti problémák, konfliktusok jelölnek meg. Ugyanakkor egyre intenzívebbé válnak a népek közötti kapcsolatok, új lehetőségek nyílnak az ismeretekre és a párbeszédre.

Olyan helyzetekről van szó, amelyek érintik az egész katolikus egyházat és azt a képességét, hogy hirdesse kortársainknak a remény és az üdvösség jó hírét.
A Pápa annak a reményének adott hangot, hogy a Jézus Társasága megújult lendülettel és buzgalommal éli meg küldetését, amelyre a Lélek hívta életre az egyházban, és amelyet több mint 450 éven át az apostoli gyümölcsök rendkívüli termékenységével megőrzött.
A Pápa arra buzdította a jezsuita rend tagjait, hogy ezen az úton tovább haladva folytassák küldetésüket, maradéktalan hűséggel eredeti karizmájukhoz, abban az egyházi és társadalmi környezetben, amely a most kezdődött évezredet jellemzi. Mint ahogy ezt elődei is hangsúlyozták, az egyháznak szüksége van rájuk, számít tevékenységükre, és bizalommal fordul feléjük, különösen azért, hogy eljussanak azokra a materiális és szellemi helyekre, amelyekre mások nem jutnak el.

XVI. Benedek emlékeztetett VI. Pál szavaira, amelyeket 1974-ben a 32. rendi nagygyűléshez intézett: „Bárhol az egyházban, a legnehezebb és legkiemelkedőbb területeken, az ideológiák kereszteződésében, a társadalmi lövészárkokban, ahol mindig szembesültek és szembesülnek egymással az ember égető igényei és az evangélium örökös üzenete, ott mindig jelen voltak és vannak a jezsuiták”.

Mint ahogy intézetetek formulája meghatározza, a Jézus Társasága mindenekelőtt a hit védelmére és terjesztésére jött létre – mondta a Szentatya. Egy olyan időszakban, amikor új földrajzi látóhatárok nyíltak, Ignác első társai a Pápa szolgálatába álltak, pontosan azért, hogy ott alkalmazza őket, ahol véleménye szerint a legtöbbet használhattak Isten dicsőségére és a lelkek javára. A Pápa elküldte őket, hogy hirdessék az Urat olyan népeknek és kultúráknak, amelyek még nem ismerték őt. Bátorságuk és buzgalmuk napjainkban is példát és ösztönzést jelent: Xavéri Szent Ferenc neve a legismertebb közülük, de még sokuk nevét meg lehetne említeni – mondta beszédében XVI. Benedek pápa.

Ma azok az új népek, amelyek nem ismerik az Urat, vagy rosszul ismerik őt, és nem tudják benne felismerni az Üdvözítőt, nem annyira földrajzi, mint inkább kulturális szempontból vannak távol.
Nem a tengerek vagy a nagy távolságok jelentik azokat a kihívásokat, amelyek akadályozzák az evangélium hirdetését, mint inkább a korlátok, amelyek az Istenről és az emberről alkotott téves vagy felszínes nézet miatt a hit és az emberi tudás, a hit és a modern tudomány, a hit és az igazságosságért való elkötelezettség között emelkednek.

Az egyháznak tehát sürgető szüksége van szilárd és mély hitű emberekre, akik alapos kultúrával, őszinte emberi és társadalmi érzékenységgel rendelkeznek. Szüksége van olyan szerzetesekre és papokra, akik egész életüket arra szentelik, hogy tanúskodjanak róla: ezekkel a korlátokkal szemben mély összhang áll fenn a hit és az értelem, az evangéliumi lelkület, az igazságosság iránti szomj és a békén való munkálkodás között. Csak így válik lehetségessé, hogy megismertessük az Úr igazi arcát azzal a sok emberrel, akik számár ma még ez az arc el van rejtve, vagy felismerhetetlen.

A Jézus Társasága elsődlegesen ennek szentelje magát – hagsúlyozta a Szentatya. Hűen legjobb hagyományához, továbbra is nagy gonddal képezze ki tagjait a tudományokban és az erényekben, anélkül hogy megelégedne a középszerűséggel, mivel a konfrontáció és a párbeszéd a legkülönfélébb szociális és kulturális környezetekkel, a világ legkülönbözőbb gondolkodásmódjaival, az egyik legnehezebb feladat. A minőségre, az emberi, spirituális és kulturális tulajdonságok szilárd alapjára való törekvés jellemezze a jezsuiták sokrétű képzési és oktatási tevékenységét, bárhol is legyenek.

A Jézus Társasága, történelme során az evangélium és a világ kultúrái közötti találkozás rendkívüli tapasztalatait élte meg. Elég, ha megemlítjük Matteo Riccit, aki Kínában tevékenykedett, vagy Roberto De Nobilit, aki Indiában hirdette az evangéliumot – folytatta beszédét a Pápa, utalva a latin-amerikai jezsuita redukciókra is. A rend tagjai okkal büszkék rájuk. „Ma kötelességemnek érzem, hogy buzdítsalak benneteket, hogy ismét lépjetek elődeitek nyomába, az őket jellemző bátorsággal és intelligenciával, hozzájuk hasonlóan mély hittel és szenvedéllyel szolgáljátok az Urat és egyházát” – mondta a Szentatya.

Miközben a jezsuiták arra törekszenek, hogy felismerjék Isten jelenlétének és művének jeleit a világ minden részén, a látható egyház határain is túl, miközben a megértés és a párbeszéd hídjait építik azokkal, akik nem tartoznak az egyházhoz, vagy nem tudják elfogadni álláspontjait és üzeneteit, lojálisan vállalják magukra az egyház alapvető kötelességét, és küldetéséhez hűen csatlakozzanak teljes mértékben Isten szavához. Érezzék magukénak a Magisztérium feladatát, amely azt jelenti, hogy a maga teljességében megőrzik a katolikus tanítás igazságát és egységét.
Ez nem csak az egyes jezsuita szerzetesek személyes elkötelezettségére vonatkozik, hanem arra is ügyeljenek, hogy műveik és intézményeik mindig világosan és egyértelműen megőrizzék önazonosságukat, hogy apostoli tevékenységük célja ne legyen homályos, hogy sokan csatlakozhassanak hozzájuk Isten és az emberek szolgálatára.

A Szentatya utalt a szentignáci lelkigyakorlatok „két zászló” elmélkedésére. Hozzátette, hogy a mai világ is a jó és a rossz közötti harc színhelye. Hatalommal rendelkező negatív erők működnek, amelyek kortársaink spirituális és anyagi kiszolgáltatottságának drámai helyzeteit idézik elő. Ezek az erők ma sokféle módon jelentkeznek, különös tekintettel a kulturális irányzatokra, amelyek gyakran uralkodóvá válnak, mint a szubjektivizmus, a relativizmus, az élvhajhászás, a gyakorlati materializmus. A Pápa ezért kérte a jezsuitákat, hogy megújult elkötelezettséggel mozdítsák elő és védelmezzék a katolikus tanítást, „különösen a világi kultúra által ma erőteljesen támadott, nevralgikus pontokon”. Ezeket a témákat, mint a minden ember Krisztusban való üdvözülése, a szexuális erkölcs, a házasság és a család, a jelen kor valóságának összefüggésében kell elmélyíteni, mindig összhangban a Tanítóhivatallal, kerülve a zavart Isten népében.
A szeretetszolgálatról a Pápa a következőkre emlékeztetett: „Számunkra a szegények választása nem ideológia, hanem az evangéliumból születik. A mai világban az igazságtalanság és a szegénység számtalan drámai helyzetével találkozunk. Ha el kell köteleznünk magunkat azért, hogy megértsük ezek strukturális okait és küzdjünk ellenük, arra is szükség van, hogy egészen az emberek szívéig elhatolva küzdjünk a rossz, a bűn mély gyökerei ellen, amely elválasztja az embert az Istentől. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy Krisztus szeretetének szellemében siessünk a legsürgetőbb szükségletek kielégítésére – mondta a jezsuita rendgyűlés tagjaihoz intézett beszédében XVI. Benedek pápa.