A kortárs keresztény művészet kihívásai – Ravasi érsek interjúja a Vatikáni Rádióban

Február 18-án, Boldog Angelico liturgikus ünnepén délután 6 órakor Gianfranco Ravasi érsek, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke szentmisét mutatott be a római Santa Maria sopra Minerva bazilikában, ahol az 1300 és 1400 között élt domonkos festő földi maradványai nyugszanak. A szertartásra a szerzetes halálának 550. évfordulója alkalmából rendezett eseménysorozat keretében került sor.

Boldog Angelico rendkívüli élete Istenhez szálló ének volt. A domonkos festő szíve mélyén őrizte Isten dicsőségének kincsét és azt művészeti alkotásaiban fejezte ki. II. János Pál pápa ezekkel a szavakkal idézte fel Boldog Angelico alakját, amikor 1984. februárjában a művészek védőszentjévé nyilvánította őt.

Mit jelent a mai művészek számára Boldog Angelico? – erre a kérdésre válaszolt a Vatikáni Rádió munkatársának Gianfranco Ravasi érsek.

„Szerintem a művészet számára két különböző, de egymással összefonódó szempontot jelent” – mondta a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke. Egyrészt minden bizonnyal az, aki kifejezi a keresztény művészet új értelmezésének igényeit. Az 1400-as években a firenzei festészetet Masaccio művészete határozta meg, amely a test, a megtestesülés, a realizmus, a történelem hatóerejét fejezte ki. Fra Angelico azonban új utat jelölt meg, amely a természetfeletti irányába mutatott, a miszticizmus dimenziója felé fordult. Ez felhívás arra, hogy mindig új utakat találjunk a keresztény misztérium kifejezésére.

Másrészt a szakértők arra mutatnak rá, hogy Boldog Angelico-t mély kapcsolat fűzte a keresztény hagyományhoz, amely a művészetben a szemlélődés sajátos formáját látta. Ebben az összefüggésben azt mondhatjuk – folytatta interjújában Ravasi érsek, – hogy Beato Angelico nemcsak az újítás, hanem a hagyomány, a folytonosság, a spiritualitás festője is. Ez a két, első látásra ellentmondásos szempont tehát összefonódik művészetében.

II. János Pál pápa 1984-ben arra buzdította a művészeket, hogy bátran és nagylelkűen ötvözzék össze egymással a művészi és emberi, erkölcsi lelkiismeretet. Több mint 20 év elteltével mondhatjuk, hogy a kortárs művészet képes megfelelni ennek a kettős dimenziónak? – tette fel a kérdést rádiónk munkatársa.

Ravasi érsek válaszában arra mutatott rá, hogy ha egy mai művészeti folyóiratot lapozunk, elkerülhetetlenül észrevesszük, hogy az alkotások alapvetően üres távlatokat fejeznek ki. Olyan jelenségeket ábrázolnak, amelyek között nincs szoros összefüggés. Érzékeljük társadalmunk széthullását. A mindennapi élet tárgyai nem rendelkeznek mély természetfeletti töltéssel. A transzcendencia felfedezéséhez hosszú út vezet el. Meg kell próbálni, hogy a kortárs művészet, amely olyannyira széttöredezett és csak a láthatóval foglalkozik, mint a múltban, most is keresse az örökkévalót és a végtelent.

Az egyház és a kortárs művészet ma már különváltak egymástól, más úton járnak. Arra kell törekedni, hogy visszatérjünk a keresztény hagyomány kimeríthetetlen témájához, felhasználva a kortárs kultúra és művészet új kifejező eszközeit – mondta rádiónknak adott interjújában Gianfranco Ravasi érsek, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke.