„Sanctorum Mater” – szentszéki sajtóbemutató a boldoggá avatási eljárásokra vonatkozó utasításokról

Hétfőn délelőtt fél 12-kor a Szentszék II. János Pál termében a Szentté avatási Kongregáció prefektusa, José Saraiva Martins bíboros bemutatta a vatikáni dikasztérium új dokumentumát. A kiadvány azokat az irányelveket tartalmazza, amelyeket figyelembe kell venni a boldoggá avatási eljárások egyházmegyei vagy eparchiai szakaszában. Bemutatták a kiadvány mellékletét is, amelynek címe: „Index ac status causarum”. Ez a boldoggá- illetve szentté avatási ügyek jegyzéke.

Martins bíboros ismertetőjében mindenekelőtt a kiadvány célját jelölte meg. A dokumentum kezdő szavai, „Sanctorum Mater”, arra utalnak, hogy az egyház a szentek anyja. Az egyház ugyanis az idők folyamán megőrzi, és tovább adja a szentek emlékét, felmutatva őket, mint az evangéliumi küldetésre adott nagylelkű válasz példáit.

A dokumentum az Instrukció, vagyis az Utasítások műfajába tartozik, azaz az Egyházi Törvénykönyv 34 paragrafusának első cikkelye szerint a törvények előírásait világítja meg és a végrehajtásuk során követendő szempontokat fejti ki azok számára, akiknek gondoskodniuk kell arról, hogy a törvényeket végrehajtsák. A dokumentum, amelyet a Pápa jóváhagyásával tettek közzé, formálisan a Szentté avatási Kongregáció okmánya, amelyet a dikasztérium végrehajtói hatalma erejében jelentetett meg.

Nagy jelentőségű kiadványról van szó, amelynek célja, hogy egyre nagyobb figyelemmel hajtsák végre a boldoggá avatási eljárások egyházmegyei szakaszaira vonatkozó törvényeket.
A hat részből álló Instrukció aprólékos részletességgel leírja mindazokat a lépéseket, amelyeket a püspököknek kell megtenniük a boldoggá avatási folyamat egyházmegyei fázisának megkezdésétől egészen a befejezéséig.

Az eljárást csak akkor lehet elindítani, ha fennáll a hiteles életszentség híre. A dokumentum kifejti az aktor, vagyis a kezdeményező, a posztulátor (az előadó) és az illetékes püspök szerepét.
A második rész leírja az ügy előzetes szakaszát, amely addig tart, amíg a Szentté avatási Kongregáció ki nem adja a „Nulla Osta” engedélyt. A harmadik rész az ügy lefolytatását tárgyalja, míg a negyedik rész azt mutatja be, hogy mit kell figyelembe venni az életszentséget bizonyító dokumentumok összegyűjtésénél, Az ötödik rész a „szöveges” tanúságtételekről szól, beleértve a „hangrögzítő eszközök és számítógépek” használatát is. A hatodik rész végül arra ad utasítást, hogy hogyan kell összeállítani az egyházmegyei szakaszt lezáró okmányokat.

A boldoggá- és szentté avatási eljárás két szakaszból áll: az egyik a helyi, egyházmegyei, a másik pedig a „római”, azaz szentszéki szakasz, amelyet korábban apostoli jelzővel illettek.
A mostani kiadvány kizárólag az egyházmegyei szakaszra vonatkozik – állapította meg ismertetőjében Saraiva Martins bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa.

Ezután ismertette azt a négy indokot, amely a kongregációt a dokumentum közzétételére késztette. Ezek a következők:

a) 25 év telt el azóta, hogy II. János Pál közzétette „Divinus perfectionis Magister” k. apostoli konstitúcióját, amely tartalmazza a jelenleg életben lévő törvényeket. Az azóta eltelt idő igazolta az 1983-as normák helyességét, de arra is rámutatott, hogy azokat egyes egyházmegyék nem mindig a megfelelő pontossággal alkalmazták.

b) Mivel nincsenek boldoggá avatási szakértők minden egyházmegyében, szükséges volt egy olyan dokumentum, amely leszögezi az eljárás pontos vezérfonalát, rámutatva a törvények helyes alkalmazására az egyes fázisokban.

c) Az új kiadvány megerősíti, hogy az eljárás során szükséges a szigorú történeti kutatás és a normák pontos megtartása.

d) Az életszentségre vagy a vértanúságra vonatkozó komoly bizonyítékok összegyűjtésének mindenképpen az egyházmegyében kell megtörténnie, mivel ennek hiányában nem kezdődhet meg az eljárás.

Itt jegyezzük meg, hogy XVI. Benedek két és fél éves pápasága során 563 személy boldoggá avatására került sor. A Szentatya személyesen 14 boldogot iktatott a szentek közé. Jelentős számról van szó, ha figyelembe vesszük, hogy ez csaknem egy harmada a II. János Pál 26 és fél éves pápasága alatt boldoggá- illetve szentté avatott személyeknek.