P. Szabó Ferenc SJ jegyzete a lourdes-i Mária-jelenések 150. évfordulójára

A katolikus világ idén emlékezik arra, hogy a dél-franciaországi Lourdes melletti massabielle-i barlangnál megjelent a 14 éves Soubirous Bernadettnek Szűz Mária. A szegényke kislány rőzsét gyűjtött, amikor 1858. február 11-én csodálatos látomásban megjelent neki a Hölgy, aki később megmondta nevét, tájszólásban: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.” Bernadett semmit sem tudott arról, hogy IX. Pius pápa 1854-ben kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját. Július 16-ig összesen 18 alkalommal jelent meg a Szűzanya, és Bernadettnek a következő üzeneteket adta: „Imádkozz a bűnösökért!” „Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!” „Mondd meg a papoknak: Azt akarom, hogy itt kápolnát építsenek nekem!” „Körmenetben jöjjenek ide!” Az utolsó felszólításra: „Menj, igyál a forrásból, és mosdj meg vizében!” – Bernadett kikaparta azt a forrást, amely akkor fakadt fel, és a mai napig ontja a vizet, gyógyulást hozva sok-sok beteg zarándoknak.


Bernadett történetét a szentek életrajzai között olvashatjuk: a sokat szenvedett nevers-i szerzetesnővér 1879-ben halt meg, 1925-ben boldoggá, 1933-ban szentté avatták. Történetét sokan megismerték Franz Werfel magyarra fordított szép regényéből, vagy ugyancsak magyarul is René Laurentin francia teológus Bernadett élete című könyvéből (fordította Sinkó Ferenc, Szent István Társulat, 1983). Laurentin egyébként négy vaskos kötetben feldolgozta a jelenések hiteles történetét, amelyek 1961–64 között jelentek meg. A most már 90 éves francia teológus/történész, a lourdes-i történet legjobb ismerője, interjút adott az Il Giornale c. olasz napilap munkatársának, Andrea Torniellinek. A beszélgetés olasz nyelven jelent meg. (2008. febr. 8-án mutatták be a sajtónak.)


A jelenések utáni években sok zaklatást kellett elszenvednie Bernadettnek: faggatták, vádolták, hisztérikus látnoknak tartották, sőt, amikor már belépett a nevers-i zárdába, mesternője és főnöknője is gőgösnek, beképzeltnek vélték, és ezért sokfajta megaláztatásnak vetették alá. Tarbes püspöke (Lourdes hozzá tartozott) már 1858. július 28-án felállított egy vizsgálóbizottságot, amelynek következtetése az volt, hogy a jelenések igaziságára vall minden jel. 1862-ben a püspök engedélyt adott arra, hogy zarándoklatokat vezessenek Lourdes-ba. Ezután IX. Pius és XIII. Leó pápa is jóváhagyták: 1891-től február 11-én az egyházmegyében már liturgikusan megemlékezhettek a jelenések évfordulójáról. X. Pius pedig az egész egyházra kiterjesztette a liturgikus ünnepet. Közben 1864-ben kiépítették a jelenések grottáját, 1876-ban egy újgótikus templomot emeltek, majd egy Rózsafüzér-templom is épült (mindkettő „basilica minor”), végül egy földalatti bazilikát építettek 25 000 zarándok befogadására; ezt 1958-ban, a jelenések centenáriumán Giuseppe Roncalli bíboros, a későbbi XXIII. János pápa szentelte fel. Lourdes-ban számos zarándokház és hotel létesült az oda özönlő zarándokok és turisták részére. Az 1958-as centenárium alkalmával 6 millió személy kereste fel Lourdes-ot.


Köztudott, hogy a sok millió beteg közül kevesen gyógyultak meg fizikailag; eddig mindössze 65 gyógyulásról állapította meg az 1885 óta működő Orvosi Iroda és egy Nemzetközi Orvosi Bizottság, hogy a természettudományok mai állása szerint nem lehet megmagyarázni e betegek hirtelen gyógyulását. Csak az alapos orvosi vizsgálat után mondja ki az egyházi bizottság, hogy csodás gyógyulásról, vagyis természetfeletti közbelépésről van szó. Az orvos vagy természettudós szerepe fontos, mert megvizsgálva a beteget megérkezésekor és a gyógyulás után, megállapítja, hogy az illető nem illúzió áldozata; negatív ítéletet hoz: nem tudja megmagyarázni a rendkívüli jelenséget. Ezután az egyház képviselői mondanak pozitív ítéletet.
Sok-sok millió beteg érkezett az elmúlt másfél évszázad során Lourdes-ba, sok ezret megmerítettek a medencében, akik testileg nem gyógyultak meg, de visszanyerték lelkük békéjét, elfogadták a betegséget és a szenvedést a szenvedő Jézussal. Ezek a lelki „csodálatos gyógyulások” a legfontosabbak, és ezek a Boldogságos Szűz anyai szerétéről és közbenjárásáról tanúskodnak.

Sok hitetlen is ellátogatott Lourdes-ba. Ismeretes a regényíró Zola esete, aki 1892-ben tanúja volt egy csodás gyógyulásnak (Marie Lebranchu), de Lourdes című regényében („La Grivotte” néven szerepel) hamarosan meghal. Amikor az egyik katolikus író szemére vetette Zolának, hogy meghamisította a történetet, ezt felelte: „Én regényíró vagyok, azt teszem hőseimmel, amit akarok. Különben is én nem hiszek a csodákban; még ha minden beteg egy szempillantás alatt meggyógyulna is, akkor se hinnék jobban.” Zolával szemben – a rosszindulatú megátalkodottsággal szemben – felhozhatjuk a Nobel-díjas Alexis Carrel orvos esetét, akinek megtérésében fontos szerepet játszott az, hogy 1903-ban szintén tanúja volt egy csodás gyógyulásnak. Carrel Az ismeretlen ember című könyve 1935-ben magyarul is megjelent. Lourdes-i zarándoklatáról, élményéről Voyage


de Lourdes című naplójegyzeteiben számol be. Megtérése előtti lelkiállapotát így jellemezte: „A racionalizmus teljesen kielégíti szellememet; de szívem mélyén titkos szenvedés rejtőzik: úgy érzem, hogy megfulladok a túlságosan szűk körben, amikor olthatatlan szomjúságot érzek a bizonyosság után.” A 22 éves Marie Bailly csodás gyógyulásának volt tanúja Carrel. Erről bőven olvashatunk Jean-Jacques Antier l974-ben megjelent könyvében: Carrel cet inconnu = Az ismeretlen Carrel. Carrel őszintén kereste az igazságot. Így imádkozott a kegyelemért: „Kedves Szűz, Te, aki segítesz a szerencsétleneken, akik alázatosan imádkoznak Hozzád, védelmezz engem. . . Még nem látok, még kételkedem. De legfőbb vágyam, minden törekvésem legfőbb célja az, hogy higgyek. . .” Végül Carrel racionalizmusán győzött a kegyelem, és példaadó keresztény tudós lett.

A lourdes-i jelenések centenáriumára írt körlevelében XII. Pius így foglalta össze az „imádság fővárosa” (M. Schwob) jelentőségét: „Szűz Mária eljött Bernadetthez, megtette bizalmasává, anyai szerétének és Fia irgalmas mindenhatóságának munkatársává, hogy a világot helyreállítsa Krisztusban, a Megváltás kegyelmeinek új és soha nem tapasztalt kiárasztása révén.”