Halálával Krisztus az emberek szívébe hozta el Istent – Vanhoye bíboros nagyböjti elmélkedése a Vatikánban

Az Ószövetségben Isten megközelíthetetlen hatalomként jelent meg, ezért az emberek számára lehetetlen volt kapcsolatba lépni vele. Krisztus halálával megnyitotta az Atya házát az emberiség előtt. Attól kezdve a hit, remény és szeretet útján juthatunk el Istenhez. Ezek a gondolatok álltak Albert Vanhoye bíboros utolsó elmélkedéseinek középpontjában. A jezsuita teológus pénteken befejezte a Zsidókhoz írt levél elemzését.

A keresztények kezdettől fogva kiváltságos helyzetben vannak az Ószövetség zsidó népéhez képest. Felfedezték ugyanis Isten közelségét és atyai mivoltát. Mint keresztényeknek, jogunk van arra, hogy belépjünk a mennyei szentélybe, hogy Isten családjához tartozzunk. Ennek a jognak Jézus vére az alapja. Ez a legfőbb áldozat jelenti a legnagyobb újdonságot az Ószövetséghez képest. Az Ószövetség elválasztotta a népet a papságtól. A nép soha nem léphetett be a templom épületébe, amelyhez csak a papoknak volt joguk. A hívek csak az udvarig juthattak el. Az egyszerű papok sem léphettek be a szentek szentjébe, amelyre csak a főpapok voltak jogosultak. A pap nem volt méltó rá, hogy saját magát ajánlja fel áldozatként, ezért állatokat áldoztak fel. Egy állat azonban soha nem képes arra, hogy megszentelje a papokat. Különvált az áldozat és Isten. Egy állat nem léphet szeretetközösségre Istennel. Most azonban, Krisztus áldozata révén, minden hívő beléphet a szentélybe, amelyet nem emberi kéz épített. Ez a valódi szentély, amely azt jelenti, hogy beléphetünk az Istennel való bensőséges életbe.

A Zsidókhoz írt levél szerzője nem az Isten és az ember közötti távolságot, hanem a közöttük lévő bizalmat hangsúlyozza, amelyet Jézus megváltó halála révén nyertünk el. A levél a hit, remény, szeretet három isteni erényét nevezi meg, mert ezek állnak közvetlen kapcsolatban az új szövetséggel. A zsidók elsősorban arra törekedtek, hogy megtartsák a hagyományokat és a parancsolatokat. Az új szövetség mindenekelőtt e három erényre buzdít.

Az Isten és az ember között Krisztus révén létrejött új kapcsolatról elmélkedve, a levél szerzője kifejezi a kereszténység egyik igazságát, amely idáig nem került előtérbe. Nemcsak azt kívánja a keresztényeknek, hogy cselekedjenek Isten akarata szerint, hanem azt is, hogy maga Isten működjön bennük tetszése szerint.

Ez az új szövetség egyik fontos eleme: magunkba fogadjuk Isten cselekvését. Az Ószövetségben Isten külső törvények által írta elő, hogy mit kell tenni. Ez a fajta szövetség nem működött, mert az ember nem képes saját erejéből véghezvinni Isten akaratát. Ezért az Úr létrehozta az új szövetséget: megígérte, hogy törvényét az emberek szívébe vési, hogy új szívet ad nekik és rájuk hagyja Lelkét. Az új szövetség tehát azt jelenti, hogy nem pusztán Isten törvényeit fogadjuk be szívünkbe, hanem maga Isten működik bennünk – mondta nagyböjti elmélkedésében Albert Vanhoye bíboros, jezsuita teológus.