A papi szolgálatban egyesíteni kell a hitelességet az irgalmassággal, a tekintélyt
a megértéssel - mondta Vanhoye bíboros a vatikáni nagyböjti lelkigyakorlat vezetője
Kedden délelőtt a bíboros Krisztusról, mint a hitelre méltó főpapról, majd mint az
irgalmas szívű főpapról elmélkedett. Hangsúlyozta, hogy a papi szolgálat teljesítéséhez
mindkét tulajdonság nélkülözhetetlen.
Jézusban az irgalmasságot mélyen áthatja
embersége. Nem egy könnyen meghatódó ember felületes érzéséről van szó. Olyan képesség,
amelyet a szenvedés személyes megtapasztalása révén sajátítunk el. Krisztus részvéttel
van irántunk, mert hozzánk hasonlóan megismerte a megpróbáltatásokat.
Hétfőn
délután Albert Vanhoye bíboros elmélkedésének témája a következő volt: „Hogyan vált
Krisztus főpappá?” A Zsidókhoz írt levél hirdeti, hogy Krisztus az egyetlen főpap.
Az Isten és ember között közvetítő Jézus maradéktalan szolidaritást vállalt az emberekkel.
Jézus leszállt a szenvedés, a halál, a bűn nyomorúságos világába, és felkínálta szeretetét.
A szenvedést és a halált a legvégső szeretet kifejezésének alkalmává alakította át.
Így vált főpappá, mert kijelölte az új szövetség útját, azt az utat, amely visszavezet
bennünket bűnösöket, az Istennel való szeretetközösségbe – mondta a Pápának és a Római
Kúria tagjainak tartott nagyböjti elmélkedésében Albert Vanhoye bíboros.