XVI. Benedek pápa beszéde a Mulieris Dignitatem apostoli levél 20. évfordulójára rendezett nemzetközi értekezlet résztvevőihez

A Szentatya elsőként az értekezletet szervező a Világiak Pápai Tanácsát köszöntötte, Stanislaw Rylko bíboros elnökkel és Josef Clemens püspök titkárral az élen. „A férfi és a nő, a humánum a maga teljességében” témával tartott konferenciával a világ 49 országából érkezett résztvevők II. János Pál pápa híres apostoli levele, a Mulieris Dignitatem megjelenésének 20. évfordulójára emlékeztek. A Szentatya külön hangsúlyozta, hogy a tanácskozáson többségben nők vannak jelen, akik gazdagabbá tették ezt a megbeszélést tapasztalataikkal és szakértelmükkel.

A nő-férfi kapcsolat kétségtelenül igen jelentős antropológiai kérdésként jelentkezik a mai kultúrában. A katolikus egyház rendkívül nagy érdeklődéssel figyelte azt a 20. század második felében megkezdődött mozgalmat, amely a sajátos női értékek előmozdítását szorgalmazza. A Szentatya említést tett néhány egyházi megnyilatkozásról az egyre aktuálisabbá váló kérdés kapcsán. Nagy érdeklődést keltett az az levél, amely II. János Pál pápa 1995 júniusában intézett a nőkhöz, 20 évvel ezelőtt, 1988 augusztus 15-én adta közre Mulieres Dignitatem apostoli levelét, amelyet a női méltóság témájának szentelt. Ez a dokumentum indította később a Hittani Kongregációt arra, hogy levélben forduljon a katolikus egyház püspökeihez arról, hogy a férfiak és a nők miként tudnak együttműködni az egyházban és a világban.

II. János Pál pápa Mulieris Dignitatem levelében a férfival és a nővel kapcsolatos alapvető antropológiai igazságok elmélyítésére törekszik. Vagyis azt állítja, hogy a kettő azonos méltósággal rendelkezik, hogy egységet alkot, de ugyanakkor ez az egység a kettő közötti mély különbözőségben gyökerezik. A férfi és nő duális egysége az Isten képmására és hasonlatosságára teremtett személy méltóságán alapul és Isten férfinak és nőnek teremtette az embert. Ez a testben és lélekben megnyilatkozó kettős egység magával hordozza a másikkal való kapcsolatot, a másik iránti szeretetet, a személy-közi közösséget, ami azt jelzi, hogy az ember teremtésébe beíródott egy bizonyos hasonlóság az isteni kommúnióval. Amikor tehát a férfi és a nő a minden áron való autonómiára törekszik és úgy képzeli, hogy önmegvalósításával felül emelkedett a természetes, társadalmi és vallási köteléken, valójában nyomasztó magányt teremt önmagának. Ha a nő és a férfi igazi előmozdítására törekszünk, akkor ettől a valóságtól nem tekinthetünk el.

A Szentatya beszédében hangsúlyozta, hogy a nagy keresztény hagyomány szellemében megújult antropológiai kutatásra van szükség, oly módon, hogy az magában foglalja az új tudományos fejlődést és a mai társadalom kulturális érzékenységét is. Igy képesek leszünk arra, hogy elmélyítsük nemcsak a női, hanem a férfi identitás kérdését is, tekintettel arra, hogy ez utóbbi megközelítése is nem egyszer részleges és ideológiai jellegű. „Az olyan kulturális és politikai áramlatokkal szemben - mondta a Pápa -, amelyek megkísérlik megszüntetni, vagy legalább ködösíteni és összemosni az emberi természetbe írt emberi szexualitás különbözőségét - mivel azt egyszerűen kulturális felépítménynek tekintik - fontos, hogy emlékeztessünk Isten tervére, Aki férfinak és nőnek teremtette az emberi lényt, amelynek jellemzője az egység és ugyanakkor az eredeti és egymást kiegészítő különbség.”

A Szentatya emlékeztetett arra is, hogy vannak még olyan helyek és kultúrák, amelyekben a nők hátrányos megkülönböztetésben részesülnek és ahol éppen vallási, családi, társadalmi és kulturális okok miatt elnyomják a nőket. Ezekkel a jelenségekkel szemben még nagyobb keresztény elkötelezettségre van szükség, mert a kereszténység elismeri és hirdeti a férfi és a nő azonos méltóságát. Isten az egyházban és a világban a nőkre és a férfiakra jellemző jegyeiknek megfelelő hivatást bíz. Ez a hivatás többek között a családi életre szól, amely az életre nyitott szeretet közössége és a társadalom alapsejtje. A családban a nő és férfi az anyaság és az apaság ajándékán keresztül együtt pótolhatatlan szerepet töltenek be az élet vonatkozásában. A gyermekeknek fogantatásuk első pillanatától joguk van ahhoz, hogy számíthassanak apára és anyára, akik gondoskodnak róluk és velük vannak növekedésük során. Az államnak a maga részéről megfelelő szociális politikával támogatnia kell mindazt, ami elősegíti a házasság egységét, szilárdságát, a házasfelek méltóságát és felelősségét, és a gyermekek nevelésében betöltött helyettesíthetetlen feladatát és jogát. Szükséges továbbá, hogy a nők is részt vehessenek a társadalom építésében, sajátos női géniuszuk által.

A Szentatyát a Kelemen-teremben tartott kihallgatás során a nemzetközi konferencia nevében a Világiak Pápai Tanácsának elnöke, Stanislaw Rylko bíboros köszöntötte. A lengyel bíboros kifejtette azt a meggyőződését, hogy II. János Pál pápa 20 évvel ezelőtt megjelent Mulieris Dignitatem k. apostoli levele felbecsülhetetlen kincs a mai egyház számára, most amikor egyre gyakrabban kétségbe vonják a női és a férfi identitás különbözőségét, a szexualitás természetét és következésképpen a heteroszexuális házasság intézményét. Korunkban nagy kihívást alkot az antropológia és erre a kihívásra az „emberségben tapasztalt” egyháznak választ kell adnia. Az antropológiai kihívás gyökere pedig az, hogy Isten egyre inkább a „Nagy Kizárt”, azaz az emberi lét peremére szorul. Ha Istent nem helyezzük ismét az emberi életek középpontjába, akkor nem leszünk képesek a mai világ gondjait megoldani. Isten a kulcsa a mai emberiség sújtó problémáknak –mondta még Stanislaw Rylko bíboros, a Világiak Pápai Tanácsának elnöke.