A Megszentelt Élet napja Budapesten – Koronkai Zoltán jezsuita diakónus, a magyar
tartomány hivatásgondozás felelősének beszámolója
Megszentelt Élet napját
minden esztendőben Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án ünnepeljük.
Idén több újdonsága is volt ennek a napnak. A Magyar Püspöki Konferencia körlevelet
jelentetett meg ebből az alkalomból, amelyben a megszentelt élet fő jellemzőit állítja
a hívek figyelmének középpontjába. A körlevél kiemeli, hogy „A szerzetesség első,
talán legszembeötlőbb vonása a hatalomról való lemondás. Ez az eszköztelenség Jézus
szegénységét és szelídségét idézi.” Ez a szegénység a legszegényebbekkel való szolidaritásra
indítja a szerzetest, akinek élete mégsem merül ki a puszta szociális munka szintjén,
hanem Isten jelenlétéről tesz tanóságot, mert „úgy él Isten jelenlétében, hogy mások
számára is világossá válik: Isten közel van, engem is meg akar szentelni.” – emeli
ki a körlevél. A szerzetesélet középpontja Jézus Krisztus szorosabb követésének
vágya. A szerzetesek –mondja a dokumentum -„a szüzességben, a szegénységben, az Atyának
való engedelmességben élő Názáreti Jézus életét követik, hogy a lehető legközelebb
kerüljenek hozzá, és általa az Atyához.” A Püspöki Körlevél a küldetés gondolatával
zárul, ugyanis Krisztus követésből küldetés fakad és a különböző szerzetes közösségek
Jézus küldetésének különböző oldalait jelenítik meg. „A hegyen elvonuló és imádkozó
Jézust a szemlélődő rendek, a betegeket gyógyító Jézust a betegápolók, a tanító Jézust
a tanító rendek követik. Így teszik megtapasztalhatóvá Jézus és az Egyház küldetésében
Isten emberszeretetét.” A Megszentelt élet napjának másik újdonsága egy ifjúsági
imaest volt, melyre a budapesti Örökimádás templomban került sor. Az alkalmat a Nyolc
Boldogság Közösség, a Szociális Testvérek Társasága, a domonkos nővérek és a ferences,
kármelita, és jezsuita férfi szerzetesek szervezték. A templomban jelen volt számos
más szerzetes közösség képviselője is és sok fiatal. Az ünnep szentmisével kezdődött,
melyet Orosz Lóránt, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanszékvezető tanára
mutatott be. A ferences szerzetes homíliájában felidézte II. János Pál pápa 10 évvel
ezelőtti üzenetét, amellyel kezdetét vette a megszentelt élet napjának hagyománya.
1997-ben a pápa három fő célt fogalmazott meg e nappal kapcsolatban. Az első,
hogy hálát adjunk Istennek a megszentelt élet ajándékáért, amely a Szentlélek ajándéka
az egész Egyház számára, és amely az Egyház küldetésének szívében van és magának a
keresztény hivatásnak a benső természetét fejezi ki. A nap második célja, hogy elősegítse
a keresztények körében a megszentelt élet ismeretét és megbecsülését, amely élet arra
hivatott, hogy Jézus életformáját hűségesebben kövesse és jelenítse meg az Egyház
közössége számára. A harmadik cél pedig, hogy a megszentelt életben élők ünnepelhessék
azt az ajándékot és csodát, amit Isten tett az életükben és megújíthassák elköteleződésüket.
A szentmisét két tanúságtétel követte. Szabó Ráhel domonkos nővér arra hívta fel
a hivatásukat kereső fiatalok figyelmét, hogy milyen fontos, hogy a keresés során
legyen emberük, azaz hogy legyen valaki, akivel meg tudják beszélni a kérdéseiket,
és akitől tanácsokat tudnak kapni. A domonkos nővér második gondolata az volt, hogy
a szerzetesélet szüntelen növekedés. Nincs kész szerzetes. Szerzetessé válunk, és
minden nap növekednünk kell ebben. A szerzetes élet középpontja pedig az Isten jelenlétének
keresése, az Istenre való odafigyelés lelkülete. Ebből fakad, hogy Isten szeretetét
tudjuk sugározni – fejezte be tanúságtételét a szerzetesnő. A második tanúságtevő
Schmidt Sebastian egyetemista volt, aki kívülállóként, a megszentelt élet jel szerepét
emelte ki. A szerzetes a fogadalmai révén, valami olyan valóság jelévé válik ebben
a világban, ami túl mutat önmagán, misztérium. A misztérium még azokat is megérinti,
akik gúnyolódnak a szerzeteseken, mert minden kritika mélyén valahol egy csodálkozás
áll. A fiatalember arra bátorította a jelenlévő szerzeteseket, hogy merjenek jelek
lenni, Isten jelenlétének jelei. A tanúságtételek után szentségimádás, majd pedig
agapé következett, amikor a jelenlévő fiataloknak alkalmuk volt kötetlen formában
is találkozni a szerzetesekkel és szerzetesnőkkel..