„Isten Szava álljon életetek középpontjában” – mondta a Pápa az Istennek szentelt
személyeknek a Szerzetesi Világnap alkalmából
A tanúságtétel öröme, Krisztus követése, a megszentelt élet és az Evangélium közötti
megbonthatatlan kapcsolat – ezek voltak a központi témái XVI. Benedek pápa beszédének,
amelyet, a Vatikáni Bazilikát megtöltő több ezer szerzeteshez és szerzetesnőhöz intézett
február másodikán, szombaton este.
Az Istennek Szentelt személyek számára
előzőleg Franc Rodé bíboros, a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai
Kongregáció prefektusa mutatott be szentmisét. A Pápához intézett köszöntésében a
bíboros hangsúlyozta, hogy az Istennek szentelt személyek „a remény tevékeny szolgái,
akik nap mint nap azon fáradoznak, hogy a világ nyitott maradjon Isten felé”.
A
Szerzetesi Világnapot, amelyre idén tizenkettedszer került sor, minden évben Urunk
bemutatásának ünnepén tartjuk. Jézus és Mária – ahogyan ezt Lukács evangéliuma aláhúzza
– az Úr Törvénye szerint cselekedtek. Ez a magatartásuk legyen ékesszóló példa a szerzetesek
és szerzetesnők, az Istennek szentelt élet különféle formái szerint élők számára.
Az egyház Isten Szavának szenteli a következő püspöki szinódust – emlékeztetett rá
a Pápa.
Az Istennek szentelt személyek tegyenek tanúságot annak fontosságáról,
hogy Isten Szavát helyezik életük középpontjába. A megszentelt élet ugyanis az evangéliumban
gyökerezik, az évszázadok során abból merített ihletet és szüntelenül vissza kell
térnie hozzá, hogy gyümölcsöző lehessen a lelkek üdvösségére. A megszentelt élet különféle
formáinak kezdetét mindig egy erőteljes evangéliumi ihletettség jellemzi. A Szentlélek
világította meg új fénnyel Isten Szavát a szerzetesrendek alapítói számára.
A
Szentlélek egyes személyeket arra hív, hogy az evangéliumot gyökeresen éljék meg és
azt Jézus nagylelkű követéseként valósítsák meg a mindennapi életben. Így születik
egy szerzetes család, amely puszta jelenlétével Isten Szava élő „egzegézisévé” – azaz
szentírás-magyarázattá válik. Az Istennek szentelt élet karizmáinak sokféleségét a
II. vatikáni zsinat szerint úgy értelmezhetjük, mint Krisztus élő, mindig új formában
megvalósuló Evangéliumként történő kibontakozását a századok során.
Felidézve
a hit néhány tanúját, közöttük Szent Benedek, Szent Klára, Szent Ferenc, Páli Szent
Vince alakját, a Pápa arra mutatott rá, hogy ezeknek a rendalapítóknak a műveiben
Krisztus misztériuma tükröződik vissza. Krisztus kompromisszumok nélküli követése,
mint ahogy ezt az Evangélium javasolja, a századok során a szerzetesi élet végső és
legmagasabb rendű szabályát jelentette.
Ez a rendkívül gazdag hagyomány azt
bizonyítja, hogy az Istennek szentelt élet forrása Krisztus tanítása. Olyan szerteágazó
növény, amely az evangéliumban gyökerezik és az egyház minden évszakában bőséges gyümölcsöt
terem. Küldetése, hogy emlékeztessen rá: minden keresztényt meghív Isten Szava, hogy
aszerint éljen, és uralma alatt maradjon. A szerzetesek és szerzetesnők feladata,
hogy minden megkereszteltben elmélyítsék az Evangélium alapvető értékeinek tudatát.
A Szentatya arra buzdította a megszentelt életet élőket, hogy napjaikat táplálják
imával, elmélkedéssel, Isten Szavának hallgatásával. Segítsék a híveket a „lectio
divina” ősi gyakorlatában, tegyenek tanúságot arról, amire Isten Szava int. Az emberek
látván jótetteiket, a bennük élő Isten Szavának gyümölcseit, magasztalják a mennyei
Atyát – mondta végül a szerzetesekhez intézett beszédében XVI. Benedek pápa, majd
apostoli áldásával búcsúzott tőlük.