P. Német László verbita, az MKPK főtitkára ismerteti a rend által meghirdetett jubileumi év eseményeit

P. Német László SVD, a Magyar Katolikus Püspöki Kar főtitkára hallgatóink számára összefoglalta a 100 évvel ezelőtt elhunyt két verbita szent életútját.


Janssen Arnold atya, a rend alapítójának élete és tevékenysége először is az imádság alapvető jelentőségére mutat rá. Állandóan Isten akaratát kereste, és Jézus felhívását élte: „Keressétek először az Isten országát és az Ő igazságát. Minden más hozzá adatik nektek.” (Mt.6,33)
Intenzív Isten keresése kitágította látókörét. Éberré tette, hogy figyeljen az idők jeleire. Az adódó lehetőségeket villámgyorsan lemérte, de a döntésre mindig kivárta a legkedvezőbb pillanatot. Állhatatos volt.
Szent Arnold apró növése és kissé darabos személyisége egyre inkább megmutatják, hogy az Isten szereti a világ szemében látszólag gyenge, jelentéktelen embereket.

Freinademetz József 1879-ben ment ki Kínába.
Nem volt vezető típus, nem vállalt vezető szerepet, nem rendalapító, nem lett püspök. Egész életében a második volt. Nem írt jelentős teológiai művet, nem fejlesztett ki új missziós módszert. Nem is vértanúként halt meg, hanem mint sok más embertársa Kínában, tífuszjárvány áldozata lett.
Miért avat az egyház egy ilyen embert szentté?
József atya halálakor azt mondta egy kínai: „Úgy érzem, mintha apámat vagy anyámat vesztettem volna el.”
József atya megszerette az embereket, az „ő kínai népét”. Úgy megszerette őket, hogy miattuk soha nem tért vissza hazájába. Azt akarta, hogy köztük legyen eltemetve, és még az égben is velük akart lenni. Ő a „felebaráti szeretet szentje”, ahogy az egyház megfogalmazta. Annyira Kínaivá vált, hogy az ottani hívei új nevet adtak neki: Fu- Shenfu – a boldogság, szerencse papja.


’Mindenkinek, mindene’ lenni, a ’kínaiaknak kínainak’ lenni, élni és halni a kínai emberekért ezzel az alázattal tudott.

József atyának az egész embert átfogó lelkisége volt. Mégis szilárdan a földön állt. Azokat a munkákat is, melyek neki kevésbé feleltek meg, lelki látókörébe illesztette és teljes életét hivatása szolgálatába állította. Erre példa, mikor Taikiában, a tartományközpontban ismerteti a többiekkel a négy hetes tartózkodás célját: „Életünk túl rövid, az időnk túl drága ahhoz, hogy csak egy cseppet is eltékozolhatnánk belőle! Mindez igaz. De ez a hónap is Istenhez tartozik, egészen az Istené 720 órájával és mind a 43.200 percével együtt. Ezt az időt Isten az igazságosság mérlegére fogja tenni, és számon fogja kérni tőlünk.”
Ezzel a figyelmeztetéssel, hogy az idővel gondosan kell bánni, nemcsak a lelki vagy szellemi munkára gondol:
Felemelő látvány volt őt imádkozni látni. „Legtöbbször a szentélyben térdelt és nekünk mindig élménynek számított, ha őt imádkozni láttuk. A kép erről a térdelő papról kitörölhetetlenül megmaradt az emlékezetemben. Olyan benyomást keltett, hogy senki sem merte volna megzavarni. Az imádság embere jelent meg a térdelő papban. Jámborsága nyílt és lelkesítő volt.” (Tien bíboros)


Henninghaus püspök az imádságot nevezte annak a forrásnak, amelyből József atya élt. Az ima volt „életeleme és öröme”. Még akkor is, ha késő éjjelig dolgozott, időt szentelt az imára és a lelki-olvasmányra. A munkanap József atya számára nyáron már 3 órakor imádsággal és szemlélődéssel kezdődött. Térdelve imádkozta a breviáriumot, egyenes tartásban, támaszkodás nélkül.

A verbita szentek éve is 2008
A II. János Pál pápa által szentté avatott két verbita szerzetes halálának századik évfordulója alkalmából az Isteni Ige Társasága jubileumi évvé nyilvánította az idei esztendőt.
Szent Arnold Janssen 1875-ben alapította az Isteni Ige Társaságát (verbiták), mely ma az egyik legnagyobb missziós szerzetesrendje az Egyháznak. A szintén általa kezdeményezett két női missziósrenddel, a Szentlélek Szolgálói (missziós nővérek) és a Szentlélek Szolgálói Örökimádó Nővérek közösségével együtt az Arnold-család ma már tízezer tagot számlál világszerte. Az első verbita misszionárius, a tiroli Josef Freinademetz 1879-ben kapta meg missziós kiküldetését Kínába. A rendalapítót és az első misszionáriust II. János Pápa 2003-ban avatta szentté. Haláluk századik évfordulója alkalmából az Isteni Ige Társasága a 2008-as évet Szent Arnold Janssen és Szent Josef Freinademetz éveként hirdette meg.
A magyar verbiták a budatétényi lelkigyakorlatos házban január 29-én 17 órakor kezdődő szentségimádással és szentmisével nyitották meg a jubileumi esztendőt. Az év folyamán pedig missziós lelkigyakorlatokat, plébániai missziókat, ifjúsági táborokat, lengyelországi és hollandiai zarándoklatokat, missziológiai tudományos ülést szerveznek és Kőszegen missziós múzeum nyílik.
VI. Pál pápa 1975. október 19-én avatta őket boldoggá. Szentté avatásukat II. János Pál hirdette ki 2003. október 3-án.

Az Isteni Ige Társasága központi vezetősége úgy döntött, hogy a 2008. január 29-e és 2009. január 15-e időt a „Verbita Szentek Évének” nyilvánítja. A megemlékezési év mottója: „Értékes a missziókért áldozott élet.”