„Nem beszélhetünk valódi haladásról, ha a tudomány nem tartja tiszteletben minden ember méltóságát” – mondta XVI. Benedek a Hittani Kongregáció plenáris ülése tagjainak

A Szentatya beszédében a következő főbb témákat érintette: az egyház tanítása, az ökumenizmus, az evangelizálás alapelvei, a biotechnológia előrehaladásának kihívásai. A Pápa leszögezte, hogy Péter utódaként szolgálatának elsődleges feladata a hit egységének megőrzése.
A keresztényeknek lelkiismeretük képzésében szem előtt kell tartaniuk az egyház szent és biztos tanítását. Az egyház, Krisztus akaratából az igazság mestere – mondta a Pápa. Utalt a „Dignitatis Humanae” k. zsinati dokumentumra. Ez tartalmazza azokat az útmutatásokat, amelyeket a híveknek követniük kell a bioetika által felvetett nehéz és összetett problémákkal szemben. Az Egyházi Tanítóhivatalnak nem feladata, hogy minden új tudományos felfedezés esetén közbelépjen. Azonban szüntelenül hangoztatnia kell a veszélyben forgó nagy értékeket, és fel kell kínálnia minden jóakaratú embernek az etikai-erkölcsi alapelveket. A következő két alapvető szempontról van szó az erkölcsi jó és rossz közötti megkülönböztetés esetében: az egyik az emberi lény, mint személy feltétlen tiszteletben tartása fogantatásának pillanatától kezdve egészen természetes haláláig. A másik szempont az emberi élet átadása eredeti módjának, azaz a házastársak közötti aktusnak a tiszteletben tartása.

A Pápa emlékeztetett rá, hogy az ezeket a kritériumokat tartalmazó Donum Vitae k. instrukció 1987-es közzététele után sokan bírálták az Egyházi Tanítóhivatalt, mintha akadályozná a tudomány és az emberiség valódi haladását. Azonban az új problémák, amelyek például az emberi embriók lefagyasztásához, az embriók számának csökkentéséhez, a beültetés előtti diagnózishoz, az emberi őssejtekkel való kísérletekhez, az emberi klónozáshoz kapcsolódnak, világosan mutatják, hogy a testen kívüli megtermékenyítéssel áthágták az emberi méltóság megóvásának korlátait.

Amikor az emberi lényeket, létük leggyengébb és legvédtelenebb szakaszában szelektálják, magukra hagyják, megölik, vagy pusztán „biológiai anyagként” használják, akkor tagadhatatlanul nem személyként, hanem tárgyként kezelik őket. Ezáltal magát az emberi méltóságot kérdőjelezik meg.

Az egyház természetesen nagyra értékeli és bátorítja a bioorvostudomány (biomedika) haladását, amely eddig ismeretlen terápiák távlatait nyitja meg. Azonban egyben kötelességének érzi, hogy megvilágítsa minden ember lelkiismeretét, hogy a tudományos haladás valóban tartson tiszteletben minden embert, elismerve a személy méltóságát, aki Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve. Egyébként nem létezik valódi haladás.

A Pápa beszéde lényeges részét az egyház tanításának, valamint az evangelizálás témájának szentelte. Abból indult ki, hogy a Hittani Kongregáció által 2007-ben közzétett két dokumentum szükséges pontosításokat tartalmaz a helyes ökumenikus párbeszédhez, valamint a vallásokkal és a világ kultúráival folytatott dialógushoz. Az első dokumentum megerősíti a II. vatikáni zsinat tanítását és leszögezi, hogy Krisztus egyedüli és egyetlen egyházának létezése, állandósága és stabilitása a katolikus egyházban valósul meg. A dokumentum arra a különbségre is felhívja a figyelmet, amely még továbbra is fennáll az egyes keresztény felekezetek között az egyház teológiai értelmezésében.

Ennek a dokumentumnak távolról sem az a célja, hogy megakadályozza a hiteles ökumenikus elkötelezettséget. Ellenkezőleg, serkentően hat, hogy a doktrinális kérdésekről folyó véleménycsere mindig a valóságnak megfelelően és azoknak a szempontoknak a tudatában történjék, amelyek még elválasztják egymástól a keresztény felekezeteket. Ezen túl örömmel ismerjék el a közösen megvallott hitigazságokat, valamint annak a szükségességét, hogy szüntelenül imádkoznunk kell a keresztények nagyobb, és végül teljes egysége mielőbbi megvalósulásáért – mondta beszédében a Pápa.

A másik dokumentumhoz, „Az evangelizálás egyes szempontjairól szóló tanbeli jegyzék”-hez fűzve gondolatait, a Szentatya utalt arra a veszélyre, amelyet a vallások és kultúrák közötti továbbra is fennálló relativizmus jelent. Az egyház a vallások és kultúrák közötti párbeszéd idején nem menti fel magát az evangelizálás és a missziós tevékenység szükségessége alól. Szüntelenül arra kéri az embereket, hogy fogadják be a minden nép számára felkínált üdvösséget.

Annak elismerése, hogy vannak a világ vallásaiban az igazságnak és a jóságnak elemei, valamint a vallási erőfeszítések komolyságának értékelése, a velük folytatott együttműködés a személy méltóságának és az egyetemes értékek előmozdításának érdekében, nem foghatók fel úgy, mint az egyház missziós feladatának korlátozása. Küldetése ugyanis arra készteti az egyházat, hogy szüntelenül hirdesse Krisztust, aki az út, az igazság és az élet – mondta végül a Hittani Kongregáció plenáris ülésének tagjaihoz intézett beszédében XVI. Benedek pápa.