Évközi
negyedik vasárnap olvasmányainak közös üzenete a boldogság. Szofoniás próféta az igazak
boldogságát abban látja, hogy Isten felkarolja azokat, akik benne bíznak. Szent Pál
a korinthusi híveknek azt üzeni, hogy boldogságuk alapját kiválasztottságuk képezi,
nem pedig egyéni bölcsességük vagy gazdagságuk.
Az evangélium ismételten a
Boldogságokat tárja szemünk elé. A teológusok szívesen hangoztatják, hogy a Boldogságok
az evangélium lényege, az Isten és emberek közötti új szövetség szíve. Ebben a szövetségben,
amelyet Jézus kötött az Atyával a mi nevünkben, arról kapunk bizonyságot, hogy Isten
szereti az embert, mindig és minden körülmények között. Ez a gondolat lehet igen vigasztaló
mindazok számára, akikkel mostohán bánik a sors, az élet, az emberek. Vigasztalhatja
őket az a gondolat, hogy létezik egy világ, amelyben ők is boldogok lesznek.
Amikor
Jézus megfogalmazta a Boldogságokat, hallgatói között ott voltak nemcsak a boldogtalanok,
az éhezők, az üldözöttek, a szegények és betegek, vagyis az akkori világ boldogtalanjai,
hanem a farizeusok és az írástudók is, akik viszont nagy hangon hirdették, hogy mindezek
a csapások Isten büntetésének a jelei. Az igazi boldogság a gazdagságban, az egészségben
és a népes családban mutatkozik meg, vagyis akiket Isten szeret, azoknak megad mindent
a jó élethez. Nos, Jézus a Boldogságokkal megcáfolta a farizeusok tanítását, felborította
értékrendszerüket.
A fönti megfontolások alapján a lelki írók hangoztatják,
hogy a Boldogságok a keresztény életvitel tömör alaptörvényét képezik. Csakhogy pontosan
itt adódik egy nehézség. Ha becsületesen beletekintünk a lelkünkbe, valószínűleg arra
leszünk figyelmesek, hogy nemigen tudunk mit kezdeni a Boldogságokkal. Hogyan lehet
azokat alkalmazni a mindennapi életre? «Boldogok a szegények» - hirdeti Jézus.
De ki akar szegény lenni? A szegénység önmagában nem érték. Vajon az Egyház nem küzd
a szegénység ellen? Hogyan kívánhatjuk a szegénységet, amikor gyermekeinket iskoláztatni
kell? Ezt pedig nem lehet sok pénz nélkül! «Boldogok, akik éheznek» - folytatja
tovább Jézus. Lehetséges ez? Vajon nem maga Jézus mondta, hogy szánja az éhező tömeget
és hajlandó volt csodát tenni annak érdekében, hogy enni adjon az embereknek. Vajon
az egyház nem emeli fel a szavát az éhség ellen a világban? A Miatyánkban napról napra
a mindennapi kenyerünkért imádkozunk. Hogyan lehet boldog valaki, ha éhes?
«Boldogok,
akiket üldöznek» - olvassuk tovább. Ki szeretne közülünk üldözött vadként élni, vajon
nem küzd-e az egyház mindenfajta üldözés ellen? Vajon nem imádkozunk-e napról napra
azért, hogy ne legyen több üldözés, faji, nemzeti és vallási diszkrimináció, hogy
ne legyen éhség? Mit akart tulajdonképpen Jézus a Boldogságokkal, ezzel az újfajta
logikával, amelyet nehezen értünk. Próbáljuk megközelíteni a kérdést egy másik
szemszögből. Ha visszatérünk egy pillanatra Szofoniás próféta buzdításához, felfigyelhetünk
arra, hogy a Boldogságok gyökerét nem a jólétben, egészségben, gazdagságban, hatalomban,
kell keresnünk, hanem Isten szeretetében. A próféta súlyos szavakkal bélyegzi meg
azokat, akik biztonságukat nem Istenbe, hanem az emberekbe helyezik. Ellenben, boldog
az az ember, akinek az Úr a biztonsága és vigasza. Ebben a prófétai szóban felismerjük
a boldogságokat. Az ember nem lehet boldog Isten nélkül. Ehhez talán még csak annyit
fűznénk hozzá, hogy ez az üzenet ma éppoly aktuális, mint Szofoniás próféta, vagy
Jézus idejében volt. Ma ugyanis elterjedt az a mentalitás, amely szerint az embernek
joga van arra, hogy megvalósítsa önmagát. Nem kell ehhez sem Isten, sem vallás, elég
tudatosan menetelni a kitűzött cél felé. De a végén azt kell keserűen megállapítanunk,
ha magunkat keressük, akkor csak magunkat találjuk meg, és ez nem elég ahhoz, hogy
boldogok is legyünk.
A Boldogságokat tehát nem ok-okozati viszonyként kell
értelmeznünk, hanem teológiailag. Nem azért boldog valaki, mert szegény, mert üldözik,
mert igazságtalanságot szenved, hanem valaki lehet boldog akkor is, ha szegény, ha
éhes, ha üldözik, de szíve Istenben van lehorgonyozva. Ez a Boldogságok evangéliumának
tartós üzenete.