Minden tudományos haladás legyen egyben a szeretet előrehaladása – buzdította XVI. Benedek pápa a tudósokat

Az ember önazonossága, viszonylatban Teremtőjével, valamint a tudományos haladás – ezek a kérdések álltak annak a beszédnek a középpontjában, amelyet XVI. Benedek pápa mondott hétfőn délelőtt a párizsi Tudományos Akadémia és a Pápai Tudományos Akadémia tagjaihoz. A konferencia a következő témával foglalkozott: „Az egyén változó önazonossága”.
Napjainkban, amikor a tudományok fejlődése vonzó és csábító az általa felkínált lehetőségek miatt, különösen fontos, hogy kortársaink tudatát neveljük, hogy a tudomány ne váljon a jó kritériumává.

A Szentatya hangsúlyozta, hogy az embert tiszteletben kell tartani, mint a teremtés középpontját. Az ember ne váljon ideológiák manipulációja, önkényes döntések, visszaélések tárgyává, különös tekintettel a XX. század tapasztalataira.

Minden tudományos fejlődés egyben legyen a szeretet előrehaladása, szolgálja az embert és az emberiséget. Ennek a szeretetnek Jézus az előképe. Az egzakt, a természet- és az embertudományok csodálatos haladása láttán kerülni kell azt a kísértést, hogy tökéletesen meghatározzák az ember önazonosságát. Az ember ugyanis titokzatos lény, akiről semmilyen tudomány nem állíthatja, hogy ki, hogy honnan jön és hová tart. Az ember mindig túlmutat a látszaton. Ha nem vesszük figyelembe az emberre vonatkozó kérdést, akkor elutasítjuk a teljes lényére irányuló objektív kutatást – mondta beszédében a Szentatya.

Az ember nem a véletlen, vagy fizikai-kémiai reakciók terméke. Az ember szabadságot élvező lény, aki természeténél fogva túlmutat szabadságán. Pascal nyomán a Pápa hangsúlyozta: „az ember végtelenül felülmúlja az embert”. Az ember misztériumát megjelöli az „alteritás”. Az embert Isten teremtette, szeretett lény, aki szeretetre született. Az ember soha nincs önmagába zárva, hanem magában hordozza az alteritást, azaz a kezdetektől fogva kapcsolatban áll más emberi lényekkel.

A személy valódi szabadsága gyakorlásában valósítja meg saját hivatását és ad formát mély önazonosságának – mondta beszédében a Szentatya. Szabadsága gyakorlása egyben felelősségének gyakorlását is jelenti. Az ember sajátos méltósága Isten ajándéka, a jövő ígérete. Az ember különleges képességet hordoz magában, amelyet Isten pecsétként helyezett rá, ez pedig a jó és a rossz közötti különbség felismerése. Ennek a képességének a birtokában az ember arra kapott meghívást, hogy fejlessze lelkiismeretét, létét az alapvető törvényekre, a természeti és erkölcsi törvényre helyezze. XVI. Benedek beszéde végén azt kívánta a tudósoknak, hogy az igazság keresésében kövessék Aquinói Szent Tamás nyomdokait, akinek liturgikus emléknapját január 28-án tartja a világegyház.