Kalauz az Örök Város templomaihoz – a Santo Stefano Rotondo bazilika (2)
A „Roma Sacra” c. olasz művészettörténeti sorozat, amely az Örök Város templomait
mutatja be, novemberi számát teljes egészében a Szent István vértanú nevét viselő
körtemplomnak szentelte. A római Pápai Német-Magyar Kollégium tulajdonában lévő bazilika
érintetlenül megőrizte a késő ókor, a pogányságból a kereszténységre való áttérés
időszakának varázsát – állapítja meg a kalauz.
A templomnak számos magyar
vonatkozása van, hiszen 1454-ben mellette épült meg a magyar pálosok rendháza. 1750-ben
pedig Szent István király tiszteletére épült benne kápolna, amelynek helyreállításában
a magyar Kulturális Örökségvédelmi Hivatal is részt vesz.
A Róma Celio dombjára
épült nagyszabású, méltóságot sugárzó bazilika, amely az első keresztény vértanú emlékét
idézi, a nagy császári paloták közelében kialakult ókeresztény negyedben épült. Fontosságát
az is jelzi, hogy mindössze 750 méter választja el az Üdvözítőnek szentelt és minden
templom anyjaként számon tartott lateráni Szent János székesegyháztól. A münsteri
egyetem és a római műemlék felügyelőség által a 90-es években végzett építészeti és
régészeti kutatások lehetővé tették a bazilika eredetének, építése időpontjának azonosítását.
Egyértelműen megállapították, hogy az épület keresztény bazilikaként született, amelyben
két fő stílus fonódott össze, nevezetesen a kör illetve kereszt alakú alaprajz.
A
közelmúltban végzett régészeti kutatások során talált kerámia, illetve két érme, amelyek
a 461 és 465 között uralkodott Livius Severus császár korából származnak, arra a következtetésre
indították az ásatást vezető Hugo Brandenburg német régészt – hogy az épület tervezésére
és a kivitelezés megkezdésére az V. század második felében, az 50-es és 60-as évek
között kerülhetett sor. Ezt igazolták az eredeti épületből származó fa tartógerendákon
elvégzett vizsgálatok is, amelyek megerősítették a pápaság történetének fontos forrását
képező „Liber Pontificalis” 468-483-as évekre vonatkozó feljegyzéseit.
Az
ókereszténykor szakértője, Hugo Brandenburg professzor kutatásai szerint a 440 és
461 között uralkodott I. Leó pápa nevéhez fűződik a nagyszabású terv, amelynek kivitelezését
valószínűleg az akkor hatalmon lévő (457-461) Maiorianus császár kezdte meg, majd
utóda Livius Severus folytatta.
Az egyedülálló és kevéssé ismert bazilika
magyar vonatkozása még a Szent István királynak szentelt kápolnán és azon túl, hogy
Mindszenty József bíboros címtemploma volt, Lászay János gyulafehérvári kanonok, pápai
gyóntató sírja (1523). Ezen olvasható a szállóigévé vált mondat: „Roma est patria
omnium”, vagyis „Róma mindenki hazája”.