Az egyház az emberiséget kívánja szolgálni – mondta homíliájában XVI. Benedek pápa Urunk megjelenésének ünnepén

A Szentatya vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel szentmisét mutatott be a vatikáni Szent Péter bazilikában. Arra emlékeztette a jelenlévő bíborosokat, püspököket, világi híveket, közöttük a diplomáciai testület tagjait, hogy az evangéliumi esemény, amelyet Vízkeresztkor ünnepelünk, Isten népe történetének kezdeteihez, Ábrahám meghívásához vezet vissza bennünket. Jézus Krisztus eljött, hogy beteljesítse Isten és az ember szövetségét. Ábrahám áldása kiterjedt minden népre, az egyetemes egyházra.

A Napkeleti Bölcsek Betlehembe érkeztek, hogy imádják az újszülött Messiást - mondta homíliájában a Szentatya. Ez annak a jele, hogy az egyetemes Király kinyilvánította magát a népeknek és minden embernek, aki az igazságot keresi. A Szentatya ezután Vízkereszt és Pünkösd kapcsolatára mutatott rá: ha Krisztus, a Fő Karácsonya, egyben Teste, vagyis egyháza születése is, a Napkeleti Bölcsek, előrevetítik a „poliglott egyház” képét, amelyet a Szentlélek valósított meg Húsvét után 50 napra. Mindig vonzó látóhatárunkat kiterjeszteni az üdvtörténet teljes egészére, hogy csodáljuk Isten tervének szépségét, Szentháromságos szeretetközösségének kivetítését a történelembe. Isten hűséges és kitartó Szeretet, amely soha nem szegi meg szövetségét nemzedékről nemzedékre.

Ez a misztérium jelenti a történelem reményét. Annak az áldásnak a misztériuma, amely minden néphez és minden emberhez el akar jutni, hogy testvérként és az egyetlen Atya gyermekeiként élhessenek. Ezt a próféták által megjövendölt tervet Isten Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki és most az egyház révén valósul meg.

Ezzel azonban szemben áll az a megosztottság és erőszak, amely az emberiséget sújtja a bűn és az önzések konfliktusai következtében. Az egyház ennek az egész emberiségnek szóló misztériumnak a szolgálatában áll. Akkor teljesíti maradéktalanul küldetését, amikor Krisztus világosságát tükrözi vissza és ezáltal segíti a népeket a béke és a valódi haladás útján.
XVI. Benedek pápa homíliájában emlékeztetett rá, hogy az egyház szent és ugyanakkor bűnösökből áll. A „már” és a „még nem” feszültsége jelöli meg. Ábrahám szavaira utalva megállapította, hogy „a nemzeteket sűrű köd burkolja be”.

Nem állíthatjuk, hogy a globalizáció a világrend rokon értelmű szava lenne. Egészen másról van szó. A gazdasági egyeduralomra, az energia- és vízforrások, a nyersanyagok megkaparintására irányuló törekvésekből adódó konfliktusok megnehezítik azok munkáját, akik minden szinten igyekeznek egy igazságos és szolidáris világot építeni.

Nagyobb reménységre van szükség, amely lehetővé teszi, hogy elsőbbséget biztosítsanak mindenki javának egyesek luxusával és sokak nyomorával szemben. Ez a nagy reménység csak Isten lehet. Nem akármilyen isten, hanem az az Isten, amely emberré lett: Isten, aki megnyilvánult a betlehemi Gyermekben, majd a Keresztre feszített és Feltámadt Krisztusban.

A mértékletesség – folytatta homíliájában Benedek pápa, - nem pusztán egy aszketikus szabály, hanem a túlélés módja az emberiség számára. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy csak józan életstílussal, a javak egyenlő elosztásával lehet igazságos és fenntartható rendet megvalósítani. Ezért van szüksége az embereknek nagy reménységre és bátorságra. Felmutatta a Napkeleti Bölcsek példáját, akik bátran indultak el a hosszú útra, követve egy csillagot és letérdeltek egy Gyermek előtt, értékes ajándékokat hozva neki.