A keresztény vértanúság mindig az Isten és az emberek iránti szeretet cselekedete – mondta a Pápa Szent István első vértanú ünnepén

Karácsony másnapján a liturgia az első vértanú, Szent István „mennyei születését” ünnepli. Istvánt a „hit és a Szentlélek” töltötte el, ezért a jeruzsálemi közösség diakónusává választották, 6 másik görög kultúrájú tanítvánnyal együtt. Istentől kapott erejével István számos csodát tett és a zsinagógákban hirdette az evangéliumot. A város kapuinál halálra kövezték és meghalt. Haláltusájában Jézushoz hasonlóan gyilkosaiért fohászkodott: „Uram, ne ródd föl nekik ezt a bűnt!” Krisztust első vértanújához, Istvánhoz az isteni szeretet mély szála fűzi – mondta az Úrangyala elimádkozása előtt a Szentatya. Ugyanaz a szeretet, amely Isten Fiát arra késztette, hogy önmagát mindentől megfosztva engedelmes legyen egészen a kereszthalálig, később az Apostolokat és vértanúkat is arra ösztönözte, hogy életüket adják az evangéliumért.

A Pápa rámutatott a keresztény vértanúság megkülönböztető jegyére: kizárólag a szeretet tettéről van szó Isten és az emberek iránt, beleértve az üldözőket is. Karácsony másnapján tehát azért imádkozunk az Úrhoz, hogy „tanuljuk meg szeretni ellenségeinket” Szent István vértanú példáját követve, aki miközben halálra kövezték, „üldözőiért is tudott imádkozni”. Az elmúlt évszázadok során az egyháznak hány és hány gyermeke követte példáját! – hangsúlyozta Benedek pápa. Az üldöztetések már az első időkben, Jeruzsálemben kezdődtek, majd folytatódtak a római császárok korában és a vértanúk hosszú sora egészen napjainkig tart. A világ különböző részeiről ma is érkeznek hírek arról, hogy misszionáriusokat, papokat, püspököket, szerzeteseket, szerzetesnőket és világi híveket üldöznek, bebörtönöznek, megkínoznak, megfosztják őket szabadságuktól, vagy akadályozzák őket annak gyakorlásában, pusztán azért, mert Krisztus tanítványai és evangéliumának apostolai. Olykor a hívek azért szenvednek és halnak meg, mert szeretetközösségben vannak az egyetemes egyházzal és hűségesek a Pápához.

A Szentatya ezután utalt „Spe salvi” k. enciklikájára, amelynek 37. pontjában, az 1857-ben vértanúhalált halt vietnami Paul Le-Bao-Thin emlékét idézte fel. Szenvedése örömmé vált a hitből fakadó remény erejében. A keresztény vértanú, Krisztushoz hasonlóan és a Vele való egység által elfogadja lelke mélyén a keresztet, a halált és azt a szeretet tettévé alakítja át. Az, ami külsőleg kegyetlen erőszak, a lélek belsejében a magát maradéktalanul feláldozó szeretet tettévé válik. Az erőszak így szeretetté, a halál életté alakul át. A keresztény vértanúk megvalósítják a szeretet győzelmét a gyűlölet és a halál felett.

XVI. Benedek ezután mindazokért imádkozott az Úrhoz, akik a Krisztushoz és egyházához való hűségük miatt szenvednek. Szűz Mária, a Vértanúk Királynője segítsen bennünket, hogy az evangélium hiteles tanúi legyünk, ellenségeinknek az igazság és a szeretet lefegyverző erejével válaszolva.

Az Úrangyala elimádkozása után a Pápa franciául, angolul, németül, spanyolul és lengyelül köszöntötte a Szent Péter teret megtöltő zarándokokat. Végül olaszul mindenkinek azt kívánta, hogy ezekben a napokban őrizzék meg Szent Karácsony örömének spirituális légkörét.