XVI. Benedek pápa karácsonyi üzenete

“Fölragyogott ránk a szent nap,
jöjjetek, nemzetek, és imádjátok az Urat,
mert nagy fényesség szállt le a földre.”
(Alleluja-vers Karácsony ünepi miséjéből.)

Kedves Testvérek!

“Felragyogott ránk a szent nap”. Nagyszerű reménység napja ez: ma született az emberiség Üdvözítője! Egy gyermek születése rendszerint a reménység fényét hozza el azok életébe, akik aggódva várják. Amikor Jézus a betlehemi istállóban megszületett, “nagy világosság” jelent meg a földön; nagy reménység lépett be mindazok szívébe, akik várták érkezését: “lux magna” – nagy világosságról énekel karácsony napjának liturgiája. Bizonnyal nem e világ mércéje szerint volt “nagyszerű”, hiszen elsőként csak Mária, József és néhány pásztor láthatta, azután a napkeleti bölcsek, az öreg Simeon, majd Anna prófétaasszony: azok, akiket Isten előre kiválasztott. Mégis, annak a szent éjszakának rejtettségében és csöndjében, minden ember számára felgyulladt egy ragyogó és felülmúlhatatlan világosság; eljött a világba a boldogságot hozó nagy reménység: “az Ige testté lett és mi láttuk az ő dicsőségét” (Jn 1,14).

“Isten a világosság” – állítja Szent János – “és benne nincsen sötétség” (1Jn 1,5). A Teremtés könyvében azt olvassuk, hogy a világ teremtésének elején “a föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett”. “És Isten szólt: Legyen világosság! És lett világosság” (Ter 1,2-3). Isten teremtő szava – héberül dabar, latinul verbum, görögül logos – maga a világosság, az élet forrása. Minden a Logos által lett, és nélküle semmi sem lett, ami létező (vö. Jn 1,3). Ezért van tehát az, hogy minden teremtménye alapvetően jó, és magán hordozza Isten lenyomatát, az ő világosságának egy szikráját. Mindazonáltal amikor Jézus Szűz Máriától megszületett, maga a Világosság jött el a világba: “Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól”, ahogy valljuk a Hiszekegyben. Jézusban Isten magára vette azt, ami nem volt, miközben maradt annak, aki volt: “a mindenhatóság belépett egy gyermeki testbe, ám nem lett alávetve a világmindenségnek” (Szent Ágoston, 184. prédikáció, a Karácsonyról, 1). Emberré lett ő, aki az ember teremtője, hogy meghozza a világnak a békét. Karácsony éjszakáján az angyalok serege ezért énekli: “Dicsőség a magasságban Istennek / és békesség a földön az embereknek, akiket szeret” (Lk 2,14).

“Felragyogott ránk a szent nap”. Krisztus világossága a béke hordozója. Az éjféli mise Eucharisztia-ünneplése pontosan ezzel az énekkel kezdődik: “Ma szállott közénk a mennyből az igazi békesség” (Kezdő ének). Valóban, csakis a “nagy világosság”, amely Krisztusban jelent meg, képes az embereknek az “igazi” békét megadni: ezért minden egyes nemzedékre érvényes a meghívás, hogy fogadja be ezt a békét, azt az Istent, aki Betlehemben lett eggyé velünk.

Ez a Karácsony! Történelmi esemény és a szeretet misztériuma, amely több, mint kétezer éve megszólítja az embereket, férfiakat és nőket, minden korban és minden helyen. Az a szent nap ez, amelyen Krisztus “nagy világossága”, a béke hordozója felragyog előttünk! Felismeréséhez, befogadásához hitre és alázatra van szükség. Mária alázatára, aki hitt az Úr szavában, s aki elsőként hajolt a jászol fölé, hogy méhének gyümölcsét imádja; Józsefnek, az igaz embernek alázatára, akiben megvolt a hit bátorsága, és ahelyett, hogy saját jóhírét óvja, Istennek engedelmeskedett; a pásztorok alázatára, a szegény és névtelen pásztorokéra, akik befogadták az égi hírnök üzenetét, és sietve közeledtek a barlanghoz, ahol megtalálták az újszülött kisdedet, s akik csodálattal eltelve imádták őt, és magasztalták az Istent (vö. Lk 2, 15-20). A kicsik, a lélekben szegények: ők Karácsony főszereplői, tegnap és ma egyaránt; ahogy Isten történetében is mindig ők az igazság, a szeretet és a béke országának fáradhatatlan építői. A betlehemi éjszaka csendjében megszületett Jézus, és gondoskodó kezek fogadták. És ma, a mi Karácsonyunkkor, amikor tovább visszhangzik az ő megváltó születésének örömhíre, vajon ki az, aki kész, hogy megnyissa előtte szívének ajtaját? Korunk emberei, férfiak és nők! Krisztus hozzánk is jön, hogy elhozza a világosságot, hogy megajándékozzon az ő békéjével. De vajon ki virraszt a kétkedés és a bizonytalanság éjszakájában éber és imádságos szívvel? Ki várja az új nap hajnalát, miközben őrzi a hit aprócska lángját? Kinek van ideje hallgatni az ő szavát és hagyni, hogy szeretetének vonzása átalakítsa? Igen! Az ő békeüzenete mindenkinek szól, mindenkinek felajánlja, mint a megváltás biztos reményét.

Krisztus világossága, amely mindannyiunk életét betölti, ragyogja be ezt a világot, és legyen vigasz mindazok számára, akik a nyomorúság, az igazságtalanság, a háború sötétjében élnek. Jöjjön el azok életébe, akiknek még nem adatott meg, hogy alapvető és jogos vágyaik beteljesedjenek az önfenntartásra, az egészségre, a tanulás lehetőségére, a stabil munkahelyre, a társadalmi és politikai életben való teljesebb részvételre vonatkozóan. Jöjjön el életükben, hogy megszabaduljanak az elnyomásból és az emberi méltóságukat sértő körülmények közül. Azokhoz, akik a társadalom legsebezhetőbb tagjai – nők, gyermekek, idősek – akik oly fájdalmas módon gyakran lesznek véres fegyveres konfliktusok és mindenfajta erőszakos cselekmény áldozataivá, amelyek hallatlan szenvedést okoznak egész népek életében. Míg az etnikai, vallási és politikai feszültségek, az instabilitás, a rivalizálás, a szembenállások, az igazságtalanság és a diszkrimináció megnyilvánulásai, amelyek sok társadalom szövetét roncsolják, a nemzetközi kapcsolatokat is beszennyezik. A világban pedig egyre növekszik az elvándorlók, a menekültek, a kitelepítettek száma, részben a gyakori természeti katasztrófák miatt is, amelyek a környezeti egyensúly felborulásának aggasztó következményei.

Ma, a béke napján gondolatainkat különösen is arrafelé irányítjuk, ahol továbbra is a fegyverek robaja hallatszik, Darfur, Szomália és a Kongói Demokratikus Köztársaság északi részének sokat szenvedett tájára, Eritrea és Etiópia határvidékére; a Közel-Kelet egészére, s különösen is Irakba, Libanonba és a Szentföldre, Afganisztánba, Pakisztánba és Srí Lankára, a Balkán vidékeire, és sok más olyan övezetre, ahol válságos állapotok uralkodnak, amelyekről sajnos gyakorta elfeledkezünk. A gyermek Jézus hozzon enyhülést mindazok számára, akik megpróbáltatások közepette élnek, és töltse el bölcsességgel és bátorsággal a kormányok felelőseit, hogy az emberséges, igazságos és tartós megoldások keresésére törekedjenek. A világon ma az értelem és az érték iránti szomjúság uralkodik, a jólétre és a békére való törekvés jellemzi az egész emberiség útját, s mindezekre, valamint a szegények reményteli várakozásaira Krisztus – aki igaz Isten és igaz Ember – az ő születésével, a Karácsonnyal adja válaszát. Ne féljenek az egyes emberek, sem a nemzetek felismerni és befogadni őt: Vele “ragyogó fény” világítja be az emberiség égboltját; “szent nap” érkezik el, amely nem ismer naplementét. Legyen ez a karácsony valóban mindenki számára az öröm, a remény és a béke napja!

“Jöjjetek mindnyájan az Urat imádni”. Máriával, Józseffel és a pásztorokkal, a napkeleti bölcsekkel és az alázatos imádók megszámlálhatatlan seregével, akik az újszülött Gyermek elé járultak, mindazokkal, aki az évszázadok folyamán befogadták szívükbe a Karácsony misztériumát, mi is, testvéreim, az összes földrészen, hagyjuk, hogy e nap fényessége mindenüvé kiáradhasson: hogy beléphessen a szívünkbe, bevilágítsa és felmelegítse otthonunkat, vidámságot és reményt hozzon városainkba, és békét adjon a világnak! Ez az én szívbéli jó kívánságom számotokra. Alázatos és hívő imádsággal fordulok a Gyermek Jézushoz, hogy az ő világossága oszlasson el minden sötét árnyat életetekben, és töltsön el újra benneteket szeretettel és békével. Az Úr, aki Krisztusban ránk ragyogtatta irgalmas arcát, részesítsen benneteket az ő boldogságában és tegyen benneteket az ő jóságának hírvivőivé. Boldog karácsonyt!

(ford. Pákozdi István atya, egyetemi lelkész és Kató Eszter)