A Pápai Ház prédikátorának harmadik adventi elmélkedése

P. Raniero Cantalamessa a reménynek szentelte harmadik és egyben utolsó adventi prédikációját, amelyet XVI. Benedek pápának és a Római Kúria munkatársainak tartott. Utalva a „Spe salvi” k. enciklikára, a kapucinus szerzetes Jézusra, a remény alapjára összpontosította gondolatait. A remény igaz, mert Krisztus Isten Fia és maga is Isten. Jézus, mint isteni személy imádása nem a 325-ös niceai zsinat eredménye, nem a Konstantin által hozott törvény következménye, mint ahogy manapság egyesek állítják, hanem egy váratlanul kirobbant jelenség: „Kezdetben volt az Ige” írja Szent János az Evangéliumban.

Majd az „ateisták Jézusát” vitatva P. Cantalamessa kiemelte, hogy ha Jézus személye nem Istenben gyökerezik megfoghatatlan, irreális és megmagyarázhatatlan marad. Reményünk azon a tényen alapul, hogy amennyiben „Krisztus társörökösei” vagyunk, „Isten örökösei” is vagyunk. Mint teremtményeknek szükségünk van a reményre, mint az oxigénre ahhoz, hogy lélegezzünk. Mégis a reményt az isteni erények között gyakran „kisebb testvérként, szegény rokonként” tartják számon. Gyakran beszélünk a hitről, még gyakrabban a szeretetről, de nagyon ritkán a reményről – mutatott rá harmadik adventi prédikációjában P. Raniero Cantalamessa.