„Legyen a Karácsony minden ember számára a béke és az öröm ünnepe” – a Szentatya jókívánsága az egész világnak a 2007-es év utolsó szerda délelőtti általános kihallgatásán

A VI. Pál teremben mintegy 5000 hívő gyűlt egybe a világ minden részéből és hallgatta a Szentatya különböző nyelveken elhangzott tanítását, köszöntő szavait. Katekézisében a Pápa a Karácsony misztériumáról elmélkedett.

Az egész emberi élet nem más, mint várakozás, amely a keresztény ember számára az evangéliumi reménységben válik teljessé. Az adventi időszakban lélekben bejárjuk azt az utat, amelyet Mária és József tett meg Jézus csodálatos születése előtt. Krisztus követőinek az a hivatása, főként ebben az időszakban, hogy felkészítsék szívüket az eljövendő Úr méltó fogadására. A hívő ember ebben a várakozásban képviseli az egész emberiséget, amely lehet, hogy olykor öntudatlanul ugyan, az üdvösségre vágyakozik, amelyet csak Isten adhat nekünk.
A karácsonyi ima kilenced invokációi a várakozásról szólnak, a megígért Üdvözítő születésének ajándékáért. Ez az esemény feltételezi mindannyiunk részéről, hogy méltó lakhelyet készítünk a világra jövő Üdvözítő számára és nemcsak otthonaikban, hanem szívünkben is. Éberen várjuk Őt, vagyis az Ítélő Isten tekintete előtt zajlanak napjaink, hogy kitárjuk a világot Fia érkezésére várva és felkészítjük lelkünket az üdvösséget hozó Úr számára.

Manapság talán még a hívő emberek sem úgy várják Istent, mint az Ítélő Bírót. Ugyanakkor azonban mindannyian igazságosságot várunk, hiszen a világban látszólag csak igazságtalanság uralkodik. Ezt tapasztaljuk a mi kis hétköznapi életünkben, városnegyedeinkben, a társadalomban és az államok nagy világában egyaránt. De ki az, aki igazságot szolgáltat. Az igazságosság ugyanis nagyon elvont fogalom. Ebben az értelemben fohászkodjunk tehát: jöjj el Jézus Krisztus és a te mértéked szerint tégy igazságot?

Az általános kihallgatás során elhangzott beszédében a Szentatya ezután tekintetét a mai szekularizált világra fordította és arra kérte a keresztény embereket, hogy tegyenek tanúbizonyságot a karácsonykor ünnepelt üdvösség misztériumáról. Ha nem ismerik el, hogy Isten emberré lett, mi értelme van a karácsony megünneplésének? Ma a hit és a reménység látszólag távol áll a köz- és a magánélet valóságától.

A világban egyre inkább káosz és erőszak uralkodik. Naponta megtapasztaljuk, hogy ha az igazság fénye kialszik, akkor az élet sötétté válik és irányt téveszt. Elsősorban tehát nekünk hívő embereknek kell újra és újra megerősítenünk őszinte meggyőződéssel Krisztus karácsonyának igazságát. Így mindenki előtt tanúskodunk erről a hihetetlen ajándékról és gazdagságról, amely nem csak nekünk keresztényeknek, hanem minden embernek szól. Ebből a titokból forrásozik az evangelizálás kötelessége, amely az örömhír továbbadását jelenti és erre a kötelességre hívta fel a közelmúltban a figyelmet a Hittani Kongregáció Jegyzéke. „Kedves barátaim, most, amikor a karácsony már oly közel van, az egyház imája még intenzívebbé válik, hogy megvalósuljon a béke és az üdvösség, amelyre a mai világnak olyan nagy szüksége van – mondta még a Szentatya az általános kihallgatásra egybegyűlt zarándokoknak. Kérjük Istentől, hogy a béke hatalma diadalmaskodjon az erőszak felett, hogy a kiengesztelődés lépjen a szembenállás helyébe, hogy a másik feletti uralkodás vágya alakuljon át a megbocsátás, az igazságosság és a béke akaratává. A karácsonyból forrásozó szolidaritás és befogadás tegyen minket érzékennyé arra, hogy felismerjük a szegénység régi és új formáit. Fáradozzunk a közjó megteremtésén, mert ebben mindenkinek rész kell vállalnia.

A Karácsony legyen minden ember számára a béke és az öröm ünnepe - a Szentatya ezzel a jókívánsággal és a betlehemi Gyermek Édesanyjához intézett fohásszal zárta szerda délelőtti beszédét: „Mária, Aki Isten Igéjének ajándékozta Szűz Méhét, Aki anyai karjai között szemlélte a gyermeket és Aki mindenkinek felajánlja Őt, mint a világ Megváltóját oltalmazzon bennünket, hogy Karácsonykor növekedjünk Krisztus megismerésében és szeretetében.”